Szerintetek kinek van igaza, nekem vagy anyámnak?

Örülök, kérdező! :)

Apukádat komolyan mondom, ismeretlenül is tisztelem, hogy így kiáll érted! Egy ritka mód remek fickó, ezt állíthatom.Sok szerencsét neki a tanárnőhöz!

Neked is, és ügyes vagy, hogy nem veszed magadra anyád dolgait. Utolérte a vég, csak azt kapja, amit érdemel. Ugyebár, Isten nem bottal ver, erre ő iskola példája.

További sok sikert!

Sajnálom, hogy anyád nem ad lehetőséget a javulásra - magának sem. Eléggé nárcisztikusnak tűnik, csak úgy tűnik a csalásban nem vevő rá senki. Amíg nem megy terápiára, az azt jelzi, hogy nem akar megjavulni. Pech, neki.

Örülök, hogy ti az egészséges irányba mozdultatok el. A leírt helyzetben anyád ottléte minden résztvevő között feszültséget keltene.

Ha anyáddal el is idegenedtek, és aktívan nem is teszel őérte, azért hagyd nyitva neki a kaput, ha békülni akarna veled.

Sziasztok, a kérdező vagyok.

Utólag is Boldog Karácsonyt, előre is Boldog Újévet! 🤗🤗

Azóta anyám minden cucca kikerült itthonról. Akart adni ajándékot, de mondtam, csak úgy tudom értékelni, ha bocsánatot kér mindenért. Ez nem ment, úgyhogy el lett küldve. Bevallom, jó érzés volt rátenni a telefont.

Megismerkedtem a tanárnővel, nálunk tölti a szilvesztert.

Korai bármit kijelenteni, de egyelőre nem lehet rá panaszom.

Boldog Karácsonyt neked! Anyádnak annyit talán érdemes majd mondani, hogy ha - komolyan és őszintén, tehát érezve és értve, hogy ő mennyire és miben sáros - bocsánatot akar kérni, te azt elfogadod és utána normalizálhatja a dolgokat vele.

Anyukám bocsánatot kért, most karácsonykor értette meg, mekkora volt a baj, mert eddig csak érezte.

Sziasztok!

A kérdező vagyok, jogerősen kimondták a válást!

Anyám próbált a nagyimnál vigaszt keresni (anyainál, akiről még a kérdés kiírásakor meséltem) de a nagyim megmondta neki, hogy ő (anyám) tehet mindenről, hozzá ezügyben nem fordulhat, mivel nem őt bántotta évekig. Valahogy nem tudom anyámat sajnálni, hogy senki se támogatja...

Köszönöm nektek a támogatást, olyan jó emberek vagytok!

Sziasztok, a kérdező vagyok.

A válásnak a vagyonjogi és gyerekelhelyezési része is lezárult. Anyám a házasságból a bőröndjével távozott, házassági szerződés alapján nem járt nekei semmi. Lobbizott a tartásdíjért, de elutasították. Viszont 18 éves koromig (addig még 11 hónap van) gyerektartást fizetnie kell, 20e havonta. Azért jól jön. Egyértelmű volt, hogy apukámmal maradok, ez így is lett. Anyámnak ugyan kéthetente van láthatási joga, de megmondtam neki, ha ezzel élni is akar, én nem akarom őt többé látni. Kövezzetek meg, ha akartok, de amikor láttam, hogy erre hogy elönti a méreg, nagyon boldog voltam/vagyok.

És a legjobb, hogy eddig ugye nacsasszonyként élt apámmal, most egy barátnőjéhez költözött, és takarításból kell fentartania magát, több műszakban. Van igazságszolgáltatás!!!

Apám és a tanárnő között sajnos vége lett, de békében, egyszerűen nem passzoltak össze pár randinál többre az elmondások alapján.

Lezárult az ügy, remélem örökre így marad. Nagyon köszönöm a megértést a jótanácsokat, a legjobbakat kívánom Nektek! :)

"erre hogy elönti a méreg, nagyon boldog voltam/vagyok". Majd elmúlik.

Meg nem kövezlek. És meg is értem, hogy neheztelsz anyádra. Akkor lesz egészen lezárva már a dolog neked vele, amikor már nem is fogsz ennek örülni (no nem is sírni kell majd felette, hogy most örültél).

Én anyámban mártogattam a kést az ő elmondása szerint az elmúlt 4-5 évben, hogy a gyerekkoromban történtek hogyan és mennyire húztak vissza, és hogy nem vagyok olyan még, amilyen szeretnék, sem olyan, amilyennek ő szeretne, hogy legyek. És ahogyan megértettem, hogy milyen saját neveltetési stb. okai miatt volt a gyerekkoromban anyám olyan, amilyen, egyre jobban megértettem, hogy miért nem tudott - és esetenként nem akart - nekem jobb anya (nem csodaanya!) lenni. Aztán volt még egy dolog, ami megmutatta anyámnak, hogy ő mennyire cseszett el dolgokat a gyerekkoromban: egy ismerős 15 éves unoka lánya felakasztotta magát, meghalt. Annak előzményeit megnézve anyámnak leesett, hogy "Ennyiből áll, hogy egy gyerek felköti magát? Mondom: Igen. Nem kell olyan sok.", bizony, az a mértékű figyelem, amit ez az anya vagy amit az én anyám adott, az bizony lóf@sz volt nagyon sokszor, és nem anyámon múlt, hogy nem kötöttem fel magamat én is, pedig voltak ilyen gondolataim.

Azt javaslom, ne rúgj bele anyádba, ha már látni akar! De ott megkövetelheted/követeld meg azt a fajta tiszteletet, amit meg kell(ett volna) adnia.

Anyád: Ne emlegesd neki, csak legfeljebb 3-szor, hogy menjen terápiára. Más kiútja nemigen van.

Apád: Nem tudom merre laktok. A Budapesti Goldance táncórái, főleg a társastáncos-sztenderdtáncos rész csurig van 45+-os hölgyekkel.