Igaza van az anyámnak szerintetek abban, hogy szánalmas és gáz ahogyan élek 22 évesen?
Középiskola, gimnázium után egy év kihagyással (ami semmittevéssel + pszichológushoz járással telt), egy másik iskolába, érettségi utáni képzésre kezdtem el járni, aminek most értem a végére. Nemrég megvolt az írásbeli vizsga, most jön a szóbeli nemsokára, arra kell készülni. Így mióta már nem kell naponta bejárni az iskolába, a vizsgákra készülök, április vége óta. Ezenkívül mivel szociális életem nem nagyon van, hiába szeretném, egyedül foglalom le magam. Gépen játszok, utazgatok, biciklizek, ezzel és tanulással telnek a napjaim. Az anyám viszont a fejemhez vágja hogy semmit nem csinálok és egy szánalmas senki vagyok, egy emberi nullának tart és legszívesebben kidobna a házból. Igazából még sose dolgoztam sehol egy percet se, csak tanultam, emberi kapcsolataim meg nem nagyon vannak, mert utálnak az emberek. Végzettségem sincs csak érettségim, most lehet majd egy végzettségem, de ez csak egy ilyen okj képzés szintű dolog.
Igaza van az anyámnak? Megérdemelném, hogy ki legyek dobva a házból?
Hát 22 évesen azért illet volna mar valahol dolgoznod, nincs feltétlenül igaza de ideje lesz lassan a talpadra állni.
Az OKJ értéke függ attol milyen szakot tanulsz.
"Ezenkívül mivel szociális életem nem nagyon van, hiába szeretném, egyedül foglalom le magam."
Hehe, hasonló cipőben járok, csak én tanulás mellett dolgozok és beadok a rezsibe, nem gépezek. Arra nem lennék büszke, hogy utálnak az emberek, én is introvertált típus vagyok, de ha 23 évesen nincsenek baráti kapcsolataid és ha jól sejtem, még barátnő se volt, akkor elég kibírhatatlan személyiség lehetsz. Valószínűleg anyáddal is emiatt van ilyen rossz kapcsolatod, nem amiatt mert kihagytál egy évet érettségi után.
Mivel ahogy látom, az önsajnáltatás mellé nem fért be a kérdésedbe sok valós ténymegállapítás és konkrétum, kétlem, hogy hasznos tanáccsal tudunk itt szolgálni.
mit játszol a gépen?
és milyen OKJ-t tanulsz?
tudom sok fiatal tényleg nem csinál semmit a gép előtt, én is sokszor megkaptam, hogy "csak játszom" meg amikor neten dumáltam haverokkal az anyjuk sokszor mondta vitázva, hogy "ebből nem lehet megélni" "miért nem csinálsz valami értelmeset?"
nekem a játékok miatt alakult úgy az életem ahogy, programozó lettem, már hobbi szinten játékfejlesztéssel foglalkozom
szóval ha akarod te is tudod akár kamatoztatni a gép előtt töltött időt
a szociális életedben is segíthet a játék, közös projekt másokkal
Azt senki nem tudhatja,hogy milyen szemelyiseg vagy!!!!
De valoban valtoztatnod kell egy ket dolgon.
Igaza hát! Dolgozhattál volna már,diákmunkát vagy valamit,amivel hozzájárulsz a költségekhez,22 évesen már rég nem anyám tartott el.
Van ám részmunkaidős állás is.
Valószínűleg semmivel sem vagy rosszabb édesanyádnál. Ezért is utál, mert ugyanolyan trampli vagy mint ő, és nem teljesítetted be azt a vágyát, hogy felértékelődjön a lénye, a sorsa a te sikereid, (vagy potenciális sikereid) fényében.
Nem tart értékes embernek. Amit ugye szerethetne benned, az nincs meg számára, és azt sem látja, hogy ez később esetleg sikerülni fog neked. Innentől kezdve a kapcsolatotoknak, meg a közös életeteknek nincs semmi érvénye.
Sajnálatos dolog hogy nem tudsz hova menni, mert jelentősen megnehezíti a helyzetedet, hogy anyád mellett kell élned. Szerintem erre a helyzetre nincs "szép" megoldás.
De hogy a kérdésre is válaszoljak, Igaza lehet anyádnak, és ki is dobhat ha akar, (amit valószínűleg nem fog megtenni, csak tovább szívja a véred helyette) de a leírtak alapján egy szVr ember, akivel nem szerencsés semmilyen kapcsolatot fenntartani.
ezt velem apám játszotta el anno. Írj privátot én szívesen beszélgetek veled erről
:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!