Igaza van az anyámnak szerintetek abban, hogy szánalmas és gáz ahogyan élek 22 évesen?

Szerintem nincsen igaza anyukádnak... 22 éves vagy, fiatal, mégis mit kellett volna elérned ennyi idős korodra? Szerintem teljesen normális ütemben halad az életed és én úgy gondolom, hogy senki sem tökéletes, ezért bárkivel előfordulhat az, hogy "hiba" csúszik a számításaiba és esetleg valami nem úgy alakul, ahogyan azt eltervezte vagy ahogyan ideális lenne. Szóval persze, nem jó, ha az embernek nincsenek barátai, mert az rengeteget tud adni és nagyon jó, ha az embernek van egy biztos pont az életében, van kivel beszélgetni, van kire számítani stb., de előfordul, hogy valami miatt nem jön össze. Nagyjából ugyanez vonatkozik a többire is. Most emiatt lennél semmitérő, szánalmas senki és emberi nulla? Szerintem egyáltalán nem... Tanulsz, lesz egy végzettséged és utána majd elkezdhetsz dolgozni, később még tovább is képezheted magad és szerintem a szociális életednek is jót fog tenni egy új környezet. Arról nem is beszélve, hogy szépen lassan majd megszabadulsz attól a frusztrációtól, stressztől, nyomástól stb., amit anyukád pakol rád. Előbb-utóbb, majd minden helyrerázódik és bőven van időd rá, 22 évesen még fiatal vagy.

Ha valamennyire megnyugtat, akkor leírom, hogy én 22 évesen még kb. sehol nem fogok tartani... Én is kihagytam egy évet a középiskola után, 19 évesen kezdtem el az egyetemet és 22 évesen még ugyanúgy egyetemista leszek, mint most és még jó néhány év vissza is van amíg el nem érem a kitűzött célt. Eddig én sem dolgoztam semmit, de szerencsére a szüleim anyagilag is támogatnak, majd később szeretnék munkát vállalni szakmai gyakorlat, tapasztalatszerzés céljából. A szociális életem jelenleg nekem sem túl "rózsás". A régebbi barátságok megkoptak, hiszen mindenki máshol tanult tovább, így csak nagyon ritkán találkozunk egymással. Új ismertségeket pedig nem túl egyszerű kialakítani (az eddigiek elég felszínesek), mert rengeteget tanulok és nincsen rá túl sok időm...ha akad is egy kis szabadidőm, akkor inkább pihenek és otthon filmezek/olvasok stb., minthogy emberek közé menjek, mert sokszor ahhoz már egyáltalán nincsen energiám, kedvem. Én nem érzem magamat emberi nullának, szerintem neked sem kellene.

Azért dolgozni igazán elmehetnél, nagyon ciki ennyi idősen otthon lebzselni kereset nélkül! Én 16 éves korom óta dolgozom, eleinte diákmunka aztán elhelyezkedtem a NAV-nál, és közben tanultam is.

Szóval ez, hogy te otthon olvasgatsz meg nyalogatok a sebeidet amit a nem létező életed okozott és mindezt ingyen.....hát tudod.... Rád férne, hogy kirakjon, és akkor igazán lesz okod sajnálni magad, mert így csak élősködsz és sajnáltatod magad.

N

Van igazság abban, amit anyukád mond, de azért így tálalni elég szemét dolog.

Véleményem szerint anyukád ezen a módon próbál ösztönözni, hogy kezdj magaddal valamit, bár nyilván nem ez a legjobb módja a dolognak.

Lehet, anyukádnak csak elege van abból, hogy a 22 éves egészséges fiát neki kell 100%-ban eltartani. Míg ő keményen dolgozik és helytáll, te csak biciklizgetsz, meg kirándulgatsz, ülsz a gép előtt.

22 évesen tartasz ott, ahol rengeten mások 18-19 évesen tartanak. Otthon laksz, de a költségeidet egy az egyben a szüleidre terheled.

22 évesen még sokan tanulnak, építik a karrierjüket, nincs ezzel semmi probléma. Szerintem inkább az a baj az esetedben, hogy nem is mutatod a jelét annak, hogy törekednél a jobbra. Hogy legyen valami állásod, akár diákmunka. Hogy ha nem is keresel túl jól, azért a saját dolgaidra már ne kelljen külön kérned. Hogy elkezdj takarékoskodni, hogy minél előbb önálló lehess.

Ahelyett, hogy építenéd a jövődet, a kapcsolataidat, befordulsz és elvagy egy olyan szinten, amint már 3-4 éve túl kellene lenned. Anyaként ez nekem sem tetszene, de az tény, hogy én nem így próbálnám meg motiválni a gyerekemet.

Nem igaz. Eddig tanultál, most is azt teszed. Mivel pszichológzshoz jártál, gondolom nem vagy lelkileg sem a toppon. Az ilyen helyzetben sokszor kellene a szülőnek magába néznie, mert ha úgy neveli, odafigyel a gyermekére, sok problémát megelőzhet. És ahol megengedhetik, ott szerintem nem kellene a gyereket dolgozni küldeni. Tanuljon, az a dolga.

Én is 22 leszek, most kezdem az egyetemet, betegség meg kórházba járás miatt csúsztam, aztán még ki is hagytam egy évet érettségi után. A szüleim egy rossz szót nem szóltak. És én se fogok dolgozni egyetem alatt, mert az fontosabb, hogy rendesen tanuljak. Nem büfészakra megyek, szóval nehéz is lenne.

És én még többet fogok megadni a saját gyerekemnek. Akinek nem fér bele a taníttatás még pár évig, meg a gyerek támogatása, hogy elinduljon az életben, az minek vállal? Nem csak 18 évig dísz, azt@n kidobjuk. Én addig, amíg nem vagyok olyan anyagi helyzetben, nem is szülök. A semmire ne vállaljon senki gyereket, mint albérlet, olyan minimálbér, hogy a szülők is épphogy éhen nem halnak. Nem tudom felfogni, hogy lehet ilyen felelőtlen sok ember. Aztán a gyereken verik le.

Elhiszem, hogy a kevésbé tehetősek is akarnak gyereket. De én meg akarok egy tengerparti villát, és álljon előtte a Rolls-Royce. De amíg nincs rá pénzem, nem lesz, ennyi.

Anyudnak mas baja van. Nem adok tippeket mi. Viszont te konnyen tudsz valtoztatni az o hozzaallasan.

Elsozor is anyukad dolgozik? Ha igen, mikor er haza, mikor fekszik le?

A tanuloidodet idozitsd ugy, hogy mikor hazajon eppen tanuljal. De utana kerdezd meg mit tudsz neki segiteni a haztartasban es segits is. Vagy neha vard ugy haza, hogy anya delelott kiporszivoztam, felmostam. Heti egyszer ez bele fog ferni, ketnaponta mosogatas stb.

Miutan lefekudt aludni, akkor jatsz a gepen vagy nezz filmet. Ne akkor amikor o latja.

Napkozben menj el biciklizni, de ezt talald ugy, hogy "sportolsz" izmosodni akarsz es a verkeringeseden javitani, hogy utana jobban menjen a tanulas. Es osszekothetned a bevasarlassal is. Azaz elozo este kerd meg anykad irja ossze mit hozz a boltbol, es miutan kibicajoztad magad kanyarodj a bolt fele es vasarolj be.

Azaz jo napirenddel elkerulheted anyukaddal a konliktusos pontokat (mar megint jatszol, nem is tanulsz, egyedul mesz bicajozni...huh).

Mivel még elotted vannak a szobeli vizsgak nyilvan ne rohangalj egyboo munka utan. A terveidrol viszont beszelhetsz anyukadnak, ha nincsenek terveid akkor meg kerdezz tole, kerd a velemenyet pl.: anya, ha tul leszek a szobeliken, es remelem skkerulnek, akkor elmennek allast keresni, mit szolsz hozza? Megirnek egy oneletrajzot es elkuldenem par helyre, vagy szerinted szemelyesen is el kellene mennem ide-oda?

Ha nem marad abba a cseszegetes kerdezd meg kerek-perec, anya mi a bajod, hiszen epp mst kapok szakmat a kezembe es kezdenek dolgozni, mi bant valojaban?

Felvethetned, hogy amint lesz munkad elmennel alberletbe vagy mit gondol egy felevig lehetnel-e ktthon még, ugy hogy beleadsz rezsibe es tovabbra is segitesz a hazimunkaban?

Es tanulj most nagyon, nehgy elszurd a szobelijeidet! :-)