Szerintetek kinek van igaza, nekem vagy anyámnak?
Sziasztok!
Tegnap volt nagymamám születésnapja. Nagyon jó viszonyban vagyunk, pl. a barátomat először neki mutattam be, csak aztán a szüleimnek.
Vettem neki egy orchideát a diákmunkával keresett pénzemből, és a szüleimmel együtt mentünk volna felköszönteni.
Anyám elkezdte, hogy ilyen ronda ajándékot még nem látott, ő szégyelli így magát a nagyi előtt (anyám anyja), úgy, hogy apámmal volt saját ajándékuk, és hogy ha a nagyi azt mondja, hogy tetszik neki, az csak kegyes hazugság.
Erre én, hogy ne foglalkozzon az én ajándékommal, és hogy szomorú, hogy az anyját ilyen hazugnak tartja.
Erre megpofozott, én aztán meg sípcsonton rúgtam. Ha apám nincs ott, hogy visszatartson minket, összeverekedtünk volna.
Ők átmentek tegnap, én ma felköszönteni a nagyit, aki nagyon örült az ajándékomnak, az éjjeliszekrényére tette. Elpanaszoltam neki az otthoniakat, megvigasztalt, mint egy igazi anya.
Egy órája értem haza, anyám nekemesett, hogy hol voltam, mire én: "Annál, akit anyámnak tekintek." Komolyan is gondoltam.
Bevonult duzzogni a szobájába.
16/L
válasza:Na, új fejlemények: apámnak elege lett, leültetett minket, hogy beszéljük meg, mi a problémánk egymással. Megkértem (szépen!!!), hogy legyen ott velünk villámhárítónak. Ott maradt.
Tiszteletből nem én kezdtem a beszélgetést. Anyám elmondta, hogy nem érti, miért voltam és vagyok vele mindig távolságtartó, miért nem bízom benne, miért nem tudok úgy tekinteni rá, mint a nagyira, akivel mindent megosztok, őtőle kérek tanácsot, stb. Ez nagyon bántja anyaként.
A tegnapi meg azért volt, hogy neki anyák napjára bezzeg csak bonbont adtam, ami nem annyira szívből jövő ajándék, bezzeg a nagyi ajándéka (nagyim orchideagyűjtő).
Erre belőlem kb. egy óráig dőlt a szó. Hogy pl. gyerekként be akartam vonni az életembe, pl. mindig megmutattam az ellenőrzőm, bizonyítványomat, de a válasz az volt, ezek nem számítanak. Volt színjelen bizonyítványom pl. ötödikben, a válasz, nem számítanak. Elébe menve esetleges anyámmal egyetértőknek: tudom, 5-es jegyek nem számítanak a továbbtanulásban, de presztízsként nekem nagyon sokat jelentett. Apa, nagyim megdicsértek, anyám soha.
Egy éve kezdtem el randizgatni, anyám úgy állt hozzá, hogy ettől lazaerkölcsű vagyok. Nagyim meg ellátott jó tanácsokkal, hogy a fiúk hogy gondolkoznak, stb. Na ezért ismerte meg előbb a barátomat, mint a szüleim.
Meg a legsúlyosabb, ami miatt máig nagyon meg vagyok sebezve anyám által: lett volna egy ikertestvérem, de még embrióként felszívódott. Anyám kislánykoromban sokszor mondogatta, hogy hát én hogy elnyomtam ott bent a testvérkémet... Nagyimnak ezt elmondtam két éve, ő nyugtatott meg, hogy nem vagyok testvérgyilkos. Nagyon jó volt ezzel a tudattal gyerekként...
Apámat ezekbe nem vontam be, mert mindenhol azt hallottam, hogy a házastársaknak egymást kell támogatniuk (a gyerekkel szemben is), ezért nem vártam tőle anyámmal szemben támogatást.
Anyám erre, hogy a testvér dolgot hogy van pofám belekeverni, ő csak viccelt vele, majd elkezdett sírni és bezárkózott a szobájukba. Hallani, ahogy szó szerint bömböl. Apám meg nem győz tőlem bocsánatot kérni, hogy mindezeket ennyi éven át nem vette észre...
Ezekután nem hiszem, hogy nekem anyámmal szemben bármiféle bocsánatkérési kötelezettségem lenne. Apámnak is megmondtam. Láttam rajta, hogy nem örül ennek a válasznak, de tudja, hogy nem mondhatja azt, hogy kérjek én bocsánatot.
válasza: válasza:Gratulálok, Kérdező! Hatalmasat léptél a felnőttség felé.
Ellenben anyád nyakig sáros. A teljesítményed leß@rása nagyon tahó dolog, a testvérgyilkossággal vádolás viszont vérlázító. Ezt egyelőre ne akard(!) megbocsátani, az sok idő és munka. Majd jön, vagy nem, ha dolgozol rajta. Apád frankó fickó, hogy a "büdöskölközés" helyett, ott helyben elismerte a - részleges - csődjét.
Vicces, de én pont most vasárnap beszéltem át anyámmal (apám nem él) hasonlóan régi és fájó sérelmeket. Én sírtam, ő állítólag szeretne, de nem tud. Úgy egy éve legszívesebben bosszút álltam volna rajta és öcsémen, de mára már majdnem túl vagyok ezen az érzésen. Engem nagyanyám is csesztetett és senkihez sem fordulhattam, nem mertem fordulni. Velem nem anyám, hanem egy ismerőse "viccelt", ami nekem borzasztó volt. A beszélgetéstől nekem könnyebb lett. No, nem egy kőszikla gördült le, de több nagy kőtől megszabadultam.
válasza:Legalább a te apukád melléd állt,amiért így ismeretlenül is gratulálok, míg az enyémben soha nem volt ennyi tökösség.
Amúgy gyermekvédelmiseknél nem tudod kilobbizni, hogy mamádnál lakj? Mert csoda, hogy anyukád nem csinált belőled egy idegroncsot.
válasza:tényleg respect a kérdezőnek. Na nem az anya rúgdosás miatt, de sajnos ez van, előtörtek az indulatok.
Az hogy megtudtátok valailyen szinten beszélni tényleg nagyon jó.
Legalább tudod, hogy az a baja, hogy féltékeny.
Egy orchidea hogy lenne már rossz ajándék
válasza: válasza: válasza:Wow. 16 éves létedre szerintem tényleg teljesítmény, hogy így ki tudtad fejezni magad az elbeszélgetésnél, sok embernek ez idősödő korára se sikerül.
A rugdosódás az tényleg gáz, de remélhetőleg egyszeri eset. Nálam is pont az volt, mint az egyik válaszolónál, hogy megfogtam a csuklóját és nem engedtem el, mikor meg akart ütni, utána soha többé nem merte megtenni.
Nekem is ilyen bájos volt anyám, ő sportot űzött belőle, hogy megalázzon meg letörje az önbizalmam (folyton dagadtnak meg rondának nevezett, mikor kaptam bókokat másoktól, odafordult és fintorogva végignézett rajtam: "nem is vagy szép"). Eleinte én ezt nem láttam, így nagyon nem voltam kibékülve magammal,mert azt hittem,igazat beszél.
Szerintem tök jó, hogy látod a gondot anyuddal, ha magadról is lesz egy reális képed (ez a szövegeidből nem derül ki), akkor jó úton jársz az életben, anyudra meg tenni kell magasról. Ahogy Feldmár András mondta egyszer: "A Biblia is csak azt mondja, hogy tiszteld anyádat és apádat, de azt nem, hogy szeresd is őket".
válasza:Olyan szomorú amúgy ilyeneket olvasni, hogy mondhat egy anya olyat a gyerekének, hogy nem szép :(
Anyám is beszólogat ha szakadt farmert veszek fel, vagy színesre festem a hajam, de csak mert idős és nem akarja hogy neki is beszóljanak miattam :D
De sosem mondana rám ilyeneket, hálás vagyok, hogy anyámmal baráti viszonyban vagyok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!