Szerintetek kinek van igaza, nekem vagy anyámnak?

"Hát, anyám próbálja magyarázni a bizonyítványt" Az enyém is akarta.

"de nem érzem úgy, hogy létezne mentség" Az elején, még 1+ éve én is ezt éreztem. Aztán megértettem kicsit jobban anyám hátterét, hogy milyen alapokkal rendelkezett (azt még mindig nem miért apámat választotta), és apám hátterét is. Így elve vesztes helyzetből indultak. De ettől ez még gondatlanságból elkövetett ... elhanyagolás(?). ... De az, hogy be sem akarta ismerni, az nagyon fájt.

"Közöltem vele, jelen helyzetben egy tengerparti villa sem lenne kiengesztelés." Ezt menet közben én is elmondtam neki. Apám meghalt. Vele már azért nem "perelek", mert érzelmi fogyatékos volt, és mint ilyen, nem vádolható. Öcsém is sáros velem szemben. Ő legalább annyira elutasító most még, mint anyám volt. Tőle is jár kárpótlás nekem, de tudom, hogy ez járni jár, de nem jut. És nekem sem lenne elég egy tengerparti villa Caprin.

Egyébként, ha édesanyánk letolhat azért, ami neki nem tetszik nekik bennünk, akkor mi is őket. ha mi ne nagyon sírjunk ezen, hanem tanuljunk belőle, akkor ők is.

Sziasztok!

Kérdező vagyok, újra kellett regisztrálnom, mert valamiért törölték a profilt...

Hát semmit nem javult a helyzet anyámmal, sőt olybá tűnik, hogy úgymond háború készül közöttünk.

Azt mondta tegnap (tegnapig egy szót sem szóltunk egymáshoz), hogy ha én megteszem az első lépést a békülés felé, ő is békejobbot nyújt.

Erre én hogy felejtse el, a viselkedése után nincs joga ezt kéni, sőt semmit.

Gyámügyet nem akarom belekeverni, mert szavakon kívül semmi bizonyítékom anyám ellen, plusz nem szerzem meg neki azt az örömöt, hogy panaszkodni lásson.

Viszont betelt a pohár, ideje hogy szavakon kívül is lássa.

Nagymamám írt végrendeletet, amelyben mindent rám hagy, anyámat megilleti egy minimum (asszem kötelező hányad vagy valami ilyesmi a neve). Arra gondoltam, hogy én is írnék végrendeletet (tudom, csak közjegyzőnél tehetem, ez meg a költségek egyelőre másik kérdés), amiben anyámat kitagadnám (megpróbálta nagyimat rávenni, hogy csak rá hagyjon mindent, ezzel szerintem megkísérelte befolyásolni a nagyim végakaratát, ez csak számít). Nem érdekel, ha ő kitagad, nem kell tőle semmi.

Szerintetek ettől "felébredne" végre?

Apám mellettem áll, mondja neki, hogy itt neki (anyámnak) kell megtennie az első lépést.

A végrendelet-ötletről még senki nem tud.

Apámat sajnálom, ezt neki is mondtam. De megnyugtatott, hogy egyrészt neki is hamarabb kellett volna kapcsolnia, plusz egy szülőnek a gyermeke kell, hogy legyen az első, akár a másik szülővel szemben is.

#38: "akár a másik szülővel szemben is." Ez így van.

Édesapádat is ekézi anyád?

Kérdező vagyok.

Apámat nem ekézi, sőt, igazából mást se, csak velem van baja... Apámmal szemben amúgy sem mer semmit, mert fél, hogy apám elhagyja, pedig apám a tenyerén hordozta eddig.

Van esély arra, hogy a családterapeuta megmondja neki, hogy ő egy rossz anya, mindent ő rontott el azzal, hogy "miattam szívódott fel a testvérem embrióként", és ettől észhez tér? Mert én csak így megyek csaladterápiára, áldozathibáztató terapeuta nekem nem kell.

Anyám köti az ebet a karóhoz, de most a sarkamra álltam, három hete egy asztalhoz sem ültem le vele.

Köszi mindenkinek a megértést, százszor jobbak vagytok anyámnál!