Kinek a kérése fontosabb a gyerekünké vagy a párunké?

Ahogy a kérdező párjának a felnőtt gyereke se a világ közepe. Abba senki nem gondol bele hogy esetleg a gyereke az elkényeztetett hisztis felnőtt aki direkt ki akart szúrni a kérdezővel? Én speciel sose kérnék olyat Anyámtól amivel kiszúrnék a párjával, én is élem a saját életem és azt szeretném ha ők is boldogok lennének

Akkor a párja a hunyó a sztoriban, lehet a gyereke is tudott volna róla akkor nem kért volna ilyet

Jaj, persze, a párja a bunkó, aki nem tudja eldönteni, hogy melyik kezébe harapjon, mert lehet, hogy a gyerek is meg lenne ám bántva, ha nemet mond. És még csak nem is tudja, hogy a kérdezőnek rosszul esett. Tessék felnőni, elég nagylány vagy már szerintem.

Amíg a kérdezö nem írja meg, mi volt a probléma, addig nem érdemes szidni a párját. Márcsak azért sem, mert szemmel láthatóan azért nem válaszol erre, mert tudja, hogy nem jogos a hisztije.

Na mondjuk ezt sose értettem mikor valaki feltesz egy kérdést aztán eltűnik

De mit szeretnel es milyen szinten befolyasol ez teged? Egyfajta onigazolast? Neked kell eldonteni a tovabbiakat, mas nem tudja helyetted. Vagy tudod toleralni a dolgot, vagy nem. Er-e az egesz annyit, hogy problemat csinalj belole magadnak? Valamiert ugy erzed most, hogy az elettarsad elarult es cserbenhagyott. Ez pedig eleg necces es sokkolo elmeny. Itt valami komolyabb dolog tortent. Megingott a prioritasi sorrend. Az a lenyeges kerdes, hogy neked ebbol lett-e valamilyen karod?

Szerintem a kérdező már nem is fog válaszolni sajnos megesik az ilyesmi