Szerintetek önző dolog a párommal a részünkről, hogy a kapcsolatunk fontosabb mint az előző kapcsolatból származó gyereke?

Nem kell mindent a gyerekhez alakítani, hanem közösen kialakítani egy rendszert, amiben minőségi időt tud tölteni a gyerek a különélő szülővel is, úgy, hogy ne érezze azt, hogy csak az ezredik dolog a listán, amit ki kell pipálni.

Nem önzőség magatokra is gondolni, de rászervezni fix időpontra, meg elvárni, hogy a másik majd ugorjon amikor ti ráértek az viszont igen, az önzőség részetekről.

Az, hogy ketten mentek nyaralni, OK, hogy akkor éltek a láthatással, amikor épp nincs jobb dolgotok, egyáltalán NEM.

Ami engem illet, egy ilyen szülőre egyáltalán nem "tartanék igényt" (nekem is elváltak a szüleim, de az én apám SOHA, egyetlen egyszer sem mondta le a láthatást!)

Amúgy még az érvelésed is hibás

1. A másik új párról beszélsz csak, hogy "nekik is jobb így", a gyerekről nem, akinek nyilván nem jobb. Sem érzelmileg, sem logisztikailag, mert teljesen random, hogy mi akkor mentek vagy nem.

2. Az új párnak sem jobb, ha egyszer nem tervezhetnek ők sem.

Az én szüleim mindkét részről pontosan tartották magukat a megállapodáshoz, kivéve a nyaralást, a munkahelyi utakat, túlórákat (de ezek le voltak beszélve előre), családi ünnepeket (ez meg ugye fix), és természetesen a betegségeket leszámítva. Szerintem ez kell egy gyereknek: a biztonság, a kiszámíthatóság. Persze, volt benne rugalmasság is, de sosem az utolsó percben.

"Elvégre vele akarod leélni az életed, nem a gyerekeddel" - akkor minek vállalta? "Becsúszott"? Ha nem, tudnia kellett volna, hogy egy gyerek min. 20 éves elkötelezettséget jelent.