Egy apa, ha fia homoszexuális, hogy tudja feldolgozni?

Attól még hogy valami mindig is volt és mindig is lesz, nem biztos hogy normális dolog.........

Amúgy válaszoltam a kérdésre őszintén, csak ha már vki betamad hogy milyen szemét ember vagyok hadd védjem már magam.

# 62 Pedig a homosexualitás lezbikussá és a transzok mind a normál átlagtól eltérő magyarul nem normális beteg emberek.

Én azt vallom hogy ezek a tulajdonságok igen is betegségek de nem a rosszabbik fajtából attól lehet nekik is jó emberi tulajdonságaik.

De attól még eltérnek az átlagtól.

#63

Pedig hidd el, hogy ugyanolyanok vagyunk mint bármelyik más ember. Csak talán egy kicsit toleránsabbak, mert tudjuk milyen, ha a fél világ betegnek állít be minket és pedofilokkal, nekrofilokkal egy kalap alá vesz.

Félre értitek.

Elfogadom a melegeket és a transzokat stb stb.

De egy "jóindulatú betegségben szenvednek" amit el kell fogadni.

Miért nem normálisak ?

Azért mert férfi nem szülhet gyereket stb stb biológiai dolgok sorolnom kell még ?

Ennek ellenére teljesen elfogadom őket de ha valaki megkérdez hogy ezt normálisnak tartom-e akkor azt felelném hogy nem.

De ez már teljesen off téma bocsánat a kérdezőtől...

"Miért nem normálisak ?

Azért mert férfi nem szülhet gyereket stb stb biológiai dolgok sorolnom kell még ?"

Nem a kérdésemre feleltél..nem kell feltétlen a melegségre gondolni. Kérlek fogalmazd meg nekem, mit jelent a normális? Mikor tekinthetünk valamit normálisnak?

Az egyébként, hogy a melegek nem tudnak szaporodni, ez nem igaz. Ugyan úgy képesek nővel csinálni, az más hogy nem velük akarják csinálni. Ez még nem jelenti azt, hogy nem "normális". De gondolj bele: Az emberiség létszáma így is csak folyamatosan növekszik, egyre gyorsabban növekszik..Nem tudom pontosan mi az oka a homoszexualitásnak, de ha az anya természetnek köze van hozzá, akkor ez lehet akár egyfajta korlátozás is a túlszaporulatra..igen, k**rva sokan vagyunk, ennyit nem bír a földünk, és előbb vagy utóbb, meg is fogjuk érezni ennek a hatását(jobban mint most). Vagy más szemszögből: tételezzük fel, hogy valamilyen mutációnak köszönhetően léteznek homoszexuális, stb emberek. Ha a mutálódott egyed nincs negatív hatással a társadalomra nézve, akkor vagy semleges, vagy pozitív a jelenléte. Ha semleges, akkor se gond, se jó nem származik belőle, van és kész. Ha pozitív hatással van, akkor az egyértelműen jó a társadalomnak. Én úgy gondolom, hogy egy heterótól eltérő szexuális beállítottsággal rendelkező egyén biztos nincs negatív hatással a társadalomra. Ugyan úgy tud dolgozni, alkotni, élni, tenni valamit azért a társadalomért, ami viszont arra pozitívan hat, a jelenléte nem fölösleges. Ilyen alapon akár normálisnak is tekinthetjük, az más kérdés hogy ebből kevesebb van..itt jön be a norma, mint fogalom.

Szóval, mi normális és mi nem az?

Egyébként sok férfi (és nő is) így áll hozzá, mint itt pár ember, hogy én elfogadom, csak ne hozza ide a barátját/ne beszéljen róla, stb.

Aztán beüt a ménkű, és ezen emberek egy részének a gyereke meleg lesz. Az apuka/anyuka előadja ezt, amit itt is olvashattunk, én elfogadom, csak ne hozd ide, ez egy jóindulatú betegség, satöbbi. Látszólag aztán minden megy tovább, a gyerek nem beszél a szerelmi életéről, a szülők nem kérdezik, a felszínen teljes a családi idill.

Közben telnek az évek. A gyerek lassan kirepül a fészekből. A szülők nem tudják, hogy konkrétan mit csinál a fiúk, mert hogy nem akarnak erről beszélni, és a gyerek se hozza fel a témát. A közöttük levő érzelmi kapocs egyre vékonyodik, egyre kevésbé látogat a fiú haza, mert nincs kedve az időjárásról beszélgetni, és úgy, hogy az érzelmi életét nem oszthatja meg, nincs igazi kötelék a szülő és gyerek között.

A gyerek felnő, a szülő 50-60 lesz. Elkezd betegeskedni, több segítségre lenne szüksége, a barátok ebben az időszakban már mind a saját családjukkal, gyerekeikkel, unokáikkal vannak elfoglalva. A szülők pedig szépen-lassan rájönnek, hogy egyedül maradtak. Van gyerekük, de még sincs, az érzelmi kapcsolat kb. annyi vele, mint egy haverral. Ekkor már megváltoznak, évtizedekig nem tudtak arról, mi van a fiukkal, most már szeretnék tudni, de már a gyerek nem kíváncsi rájuk. Ezt a helyzetet már nagyon nehéz kezelni.

Rengeteg ilyen történetet látok magam körül. Szerencsére vannak szép számmal olyanok is, akikben relatíve gyorsan (pár év alatt) lejátszódik a folyamat, és még időben lépnek a gyerek felé. De higgyétek el, ez az "elfogadom, de..." hozzáállás sehova sem mutat.

És természetesen teljesen más szituáció távolról véleményt kialakítani valamiről, aztán meg belecsöppenni. Teljesen más az, amikor tényleg kiderül, hogy a te fiad meleg, nem a tévében valakié, meg az ismerős ismerősének az ismerőséé. És hiába vársz évekig, ez a dolog nem változik meg. Sok, korábban elég sarkalatos nézeteket valló embert láttam már megváltozni ettől.