Miért nem lehet elfogadni, hogy engem nem érdekel semmi sem és nem szeretnék tanulni?

Az érettségi évében is tudtam, hogy én nem szeretnék továbbtanulni. Nem láttam semmi értelmét, mert nem volt semmi sem, ami érdekelt volna. Viszont a családom és a tanáraim is ki voltak miatta akadva, mind azt mondták, hogy dehogynem, valamit muszáj választani, tovább kell tanulni, mindenki továbbtanul, biztosan van valami, ami nekem is tetszik és egy kicsit érdekel. Akkor közösen kiválasztottunk egy képzést, felvettek, de nem kezdtem el. Nagy volt a harag, kiabálás, veszekedés stb., de ezt akkor elfogadták a szüleim. Viszont mondták, hogy akkor most kaptam egy kis haladékot és a következő felvételi időszakig tényleg próbáljam meg kitalálni, hogy mit szeretnék tanulni és jelentkezzek újra. Eltelt az az idő is és én ugyanúgy nem jutottam előrébb, ugyanúgy nem találtam semmit sem, ami megfogott volna és ugyanúgy nem szerettem volna továbbtanulni. Viszont végül mégis beadtam a jelentkezésem, felvettek, elkezdtem és most azon a szakon tanulok. Csinálom, de igazából nem érdekel, nem szeretem és nincsen vele semmi célom sem. Ott szeretném hagyni. Viszont emiatt ugyanúgy áll a bál otthon, mert mindenképpen kell tanulni valamit, kell valamilyen végzettség, egy diploma vagy valami szakma stb., stb... Viszont én tényleg nem szeretném, mert semmi sem érdekel és ezt nem értik meg.