Miért nem lehet elfogadni, hogy engem nem érdekel semmi sem és nem szeretnék tanulni?

"Nem szeretnék a szüleimmel élni egyedülállóként stb., ezt nem tudom, hogy mégis mi alapján lehet kikövetkeztetni abból, amit írtam.

Nem abból következtettünk rá, amit írtál, hanem abból, amit csinálsz, meg amit nem csinálsz.

"Szeretnék majd egy saját, önálló életet kialakítani magamnak."

Nincsen majd, csak most. És ha most nem teremted meg a feltételeit annak, hogy "majd" kialakítsd az önálló életedet, akkor hogy fogod megcsinálni? Ahhoz most kell megszerezned azokat a végzettségeket, amiket majd akkor el fognak várni tőled - és minél előbb elkezdeni gyűjtögetni azt a több éves tapasztalatot, amire majd szintén szükséged lesz ahhoz, hogy megszerezd azt a zsírosabb állást, aminek a segítségével majd ki fogod tudni alakítani magadnak az önálló életet.

"A gyerekeket nem szeretem és emiatt nem tudom elképzelni, hogy én bármikor is gyereket vállaljak, viszont ettől párkapcsolatra még van igényem (a jelenlegi párommal is együtt vagyunk kb. 1,5 éve)."

Lehet, hogy most még a párod se akar gyereket, de néhány év múlva majd egyre jobban akar (így vannak bekötve a nők, valószínűleg ő se kivétel), és akkor majd vagy elveszíted őt, vagy hirtelen hárman-négyen lesztek. Hogy fogtok megélni mondjuk csak egy 50 nm-es panelban? Érdemes lenne ilyenekről beszélgetni vele is, ha komoly kapcsolat.

Nem olvastam el minden választ, de hasonló helyzetben vagyok én is.

Fogalmam sincs mit szeretnék csinálni. Én szeretnék ugyan tanulni valamit, de fogalmam sincs hogy mit...

Azon túl, hogy biztos munkahelyem van már évek óta, ahol egyébként időnként török felfelé, bedolgoztam magam az évek során magasabb szintre, nem élvezem...

Mi is önállóak vagyunk a ferjemmel, ő is dolgozik, de neki van is ehhez egy szakmája és mellette gyógymasszőrnek is tanul. Büszke vagyok rá hogy ő tudja mit szeretne kezdeni az életével, mivel szeretne foglalkozni, hogy ambiciózus. Én is lelkes lennék, de még így 26 évesen se tudom mit szeretnék csinálni...

Akár nyugdíjba is mehetnék a munkahelyemen persze idővel, ha még lesz nyugdíj... De basszus ennyi telik tőlem? Jó lenne valami maradandót alkotni, valamit úgy végezni hogy közben szívemet lelkemet beleadom és idős koromban úgy emlékeznék vissza, hogy az büszkeséggel töltsön el. De nekem még nem jött az ihlet.

Az is lehet később te tudni fogod mihez van kedved, csak még nem találkoztál a hivatásoddal.

"a ferjemmel ... Jó lenne valami maradandót alkotni, valamit úgy végezni hogy közben szívemet lelkemet beleadom és idős koromban úgy emlékeznék vissza, hogy az büszkeséggel töltsön el. De nekem még nem jött az ihlet."

Gyerekek.

Kedves Kérdező! Itt már megint bűzlik a lesajnálás meg a rosszindulat. Szerintem nem vagy mentális beteg...Egyszerűen ez van, hidd el rengetegen járnak a cipődben..Nem értem, hogy az emberek szemszögéből az miért nem élet kialakítás,hogy dolgozol és ezzel pénzt gyűjtesz akár a jövődre.

Ezeknek az embereknek had meséljek egy barátomról, aki tizenévesen otthagyta a sulit (a kérdező tiszteségesen elvégezte..) és elment dolgozni. Mai napra családfenttartó és egy megbecsült munkaerő. Szereti is azt amit csinál. Idén vesznek saját házat.

Úgy dönts, ahogy neked a legjobb..