A 12 eves lanyom nem akar tanulni, ha parancsolok neki, ha szepen kerem, semmi de semmi nem hatasos. Mit csinaljak?

Mutass neki képeket hajléktalanokrol, kozmunkasokrol, minimálbérrol és az alberlet/lakás árakról.

Es ha nem tesz most! valamit a jövőjért, akkor ő is rajta lesz a képeken. Tini szerelem jön-megy, de a tudás megmarad.

Az ilyen "együtt tanuljunk" mint szombati ötleteit én is gyorsan megtorpedóztam az apámnak:D (Mondjuk én mindenből 4-5 voltam akkor is, ha otthon azt sem tudták, mi a tananyag.)

Én elbeszélgetnék vele arról, hogy

- vagy hozza a 4-5 jegyeket magától, és akkor békén hagyom

- vagy ha úgy érzi, nem megy, akkor szóljon, és majd segítek

Ha viszont nincs "eredmény", akkor bizony büntetés van. (Nem azért, engem sem büntettek 1-1 rosszabb jegyért, de én tanultam. Ha ő azért hozza a rossz jegyeket, mert tesz az egészre, akkor sz*vasd csak meg nyugodtan!)

Mondd meg neki, hogy sz*r középiskolába kerül, és nem fog tudni kitörni onnan.

Nem nagyon akartam írni mert annyira közhelyes kérdés, de mikor ilyen hülyeségeket olvasok mint amiket a #7-es ír, na inkább válaszolok én is.

Nincs két egyforma gyerek, így nincs olyan megoldás sem ami mindenkinél működik ezt mindenképp fontos hangsúlyozni.

Fölösleges érvekkel dobálózni, mert a gyerek a pillanatnak él, és totál nem érdekli mi lesz egy hét múlva stb...

Persze azt lehet kommunikálni vele, mit miért teszel, vagy gondolsz a helyzetről.

Szerintem két pont van nagyon, ahol ezt a helyzetet megfoghatod.

1.-Következetes nevelés, nem túlbonyolítani, de lefektetni pár szabályt és azt betartani és betartatni. Amilyen egyszerűen hangzik, olyan nehéz, de bizony ez a nyitja.

2.-Ez egy bővebb téma, saját példámból tudom, engem akkor nem érdekelt a tanulás semennyire ilyen minden mindegy alapon, mikor elromlottak fokozatosan a dolgok az életemben. Lehet hogy az iskolai közeg, lehet, hogy a nevelés, vagy valami oknál fogva nem érzi jól magát a bőrében, de mindenképp arra szavazok hogy valami lelki szinten nem stimmel.

Az persze természetes, hogy nem szereti a sulit, de oka van ennek a szélsőségesebb viselkedésnek, kérdés az, hogy ezt észre tudod-e venni és túl tudsz e látni ezen a "nem szeretem" hozzáálláson.

A fiú iránti túlzott ragaszkodása is arra emlékeztet, hogy valami lelki síkon billeg, akár alacsony önértkelés, akár más.

Mindenképp jó lenne egy pszichológus, nem azért mert olyan bonyolult a téma, hanem mert mégis csak egy külső szemlélő aki ráadásul jobban érti ezeket a lelki folyamatokat amik a gyerekben lejátszódhatnak és tudna is segíteni visszaterelni.