Miért olyan nehéz a nőknek elfogadni ha egy férfinek már van mástól gyereke?

Biológiai vagy nem biológiai, én azt tapasztaltam, hogy nőként nehezebb. Mégpedig azért, mert a férfiak sokkal gyakorlatiasabbak, mi nők meg érzelmi alapú lények vagyunk.

Férjemnek van egy kislánya, szeretnénk közöset is, még nem jött össze.

Elfogadom a kislányt, sőt szeretjük egymást, de sokszor nehéz. Az egyik ok, épp az, amit vki írt, hogy keveset van velünk. Egy hétvégebe kell besuriteni, hogy az apjával is legyen, velem is, és 3asban is legyünk. Mindet igényli. Mindig mire "elmélyülünk" vinni kell vissza. 2 hét múlva Újra kezdeni. 2 éve vagyok lassan az életükben, 5 éves lesz.

Hiába tudom pl, hogy hiányzott neki az apja, mikor 50edjere mondja, hogy vmit csak apával csinál, az fáj. Mert igyekszem mindent megadni neki, sokat játszom vele, stb. De kicsit olyan, hogy ha szükség van rám legyek ott, de ha ő nem akarja, húzodjak el. Amit meg is teszek, felreallok, hagyom őket, de sokadjára már nem esik jól.

Mindez úgy, hogy nagyon odafigyelunk rá, a férjem jó apa, nem hárítja rám a feladatokat, amik a kislánnyal kapcsolatosak, kaját csinál neki, fürdeti, altatja, közben rám is figyel, nekem is kedvemben jár, neki is nehéz.

De nyilván kevesebb idő jut rám, kevesebb az összebújás, amit megertek, de mivel mindig csak 2-2 nap van így, ami elter a megszokottól, nehéz elfogadni és atallni.

Szerencsére mindent meg tudunk beszélni a férjemmel, ami ezzel kapcsolatos, de azért így is okoz feszültséget ez a nehéz helyzet.

Én soha nem szerettem a ki a fontosabb kéréseket.

Most komolyan: azért egészséges ember teljesen másféle érzelmeket táplál a párja meg a gyereke iránt. Másféle szeretet, akkor mégis hogy akarjuk már összehasonlítani? Mindkettőre szükségünk van, de máshogy van. Mintha azt kéreznénk mit akarunk jobban vizet, vagy levegőt. Kell mindkettő, mindkettő nélkül meghalnék (ez esetben), a gyerek ill. pár nélkül meg szomorú lennék.

Nagyon egomán folyton versengeni a szeretetért én azt gondolom. Pláne hogy az nem egy torta, aminek van X szelete és akkor azt kell beosztani.

Ja és nálunk mindig vannak közös utak, ketten is utazunk és a kislánnyal is. Szerencsém van a férjemmel ilyen szempontból, úgy gondolom.

És az ex sem kevert be idáig. Reméljük, így is marad. Ők nincsenek jóban, minimális a kommunikáció, talán jobb is (nekünk).

"De ugye erről írtam korábban: tények. Anélkül én nem alkotnék véleményt egy emberről, akár nő, akár férfi."

Khmmm... ez elsőre jól hangzik, csak lehetetlen. Nincs annyi idő egyszerűen, hogy mindenkit alaposan megismerj, mielőtt véleményt kell alkotnod róla, ezért aztán rákényszerülsz, hogy ezt egy-két tulajdonság, vagy egy-két helyzetre adott reakció alapján tedd. (v.ö. "első benyomás" - ami elég jól korrelál általában a véglegessel)

53. Mi a gyerekünj előtti években mindketten több állásban váltott műszakoltunk, kb fèl évente volt egy olyan hétvégi vagy bármilyen nap, amikor együtt ébredtünk és feküdtünk is, kivéve a nagy gyerekkel közös 4-5 nap nyaralás.

Amióta közös gyerek van, semmire nincs idő, minden ilyen apás hétvége után kb lerokkanunk, általaban ezek egy olyan hét vagy 2 hét utàn jönnek amikor alig láttuk ébren egymást a párommal, totàl kimerülök, aztan extra takarítás és kajával várni őket mikózben olyan gyerekem volt akit le se lehet tenni, bár most már jobb, de estére nem lehet mellőle elmenni és nincs segítségünk csak baby sitter azért hogy tudjak valamennyit dolgozni, a párom is sokszor vigyáz a gyerekre mert bejárok a munkahelyemre, kb kettőnket egy év alatt alig látott egyszerre a babánk 😁 eszünkbe nincs még plusz utazással szivatni magunkat, mindkettőnk csak arra vágyik, hogy haladjon a tasklist.

A nagy fiúnak próbáluni minden jót az ittletére csoportosítani, csak ezekből èn ugye a kisbaba miatt nem kapok (mozi, korcsolya, fürdő, ilyenekre járnak az apjával).

Ez van. Másoknak más nehézségei vannak.

Persze az első benyomás az nagyon fontos, csak sokszor ki lehet vele törölni :D Már bocs a szóhasználatért.

Lakva ismerszik meg az ember, szól a mondás, nem hiába. Ez ugye egy dolog, amit gondolom senki nem vitat.

Másrészt ha már gyerekvállalás: szerintem az még egy sokat látott komoly kapcsolatot/házasságot is próbára tesz.

Sok nagy reménnyel indult kapcsolat ért már véget, x évi "járás" majd összeköltözés után, meg gyerekvállalás után is.

És azt, hogy 2 ember hogyan boldogul egymás mellett párként majd családként, azt ugye egyféleképpen tudhatják meg...Szerintem nem úgy hogy a "gyk-n azt olvastam" :)

"Lakva ismerszik meg az ember, szól a mondás, nem hiába. Ez ugye egy dolog, amit gondolom senki nem vitat." - igaz. És rögtön befigyel, hogy nem végtelen hosszú az időd, hogy minden emberrel együtt élj 1-2 évet. Tehát maradnak az első benyomások, amivel szűkíted a kört, hogy kinek adsz esélyt...

"Másrészt ha már gyerekvállalás: szerintem az még egy sokat látott komoly kapcsolatot/házasságot is próbára tesz.Sok nagy reménnyel indult kapcsolat ért már véget, x évi "járás" majd összeköltözés után, meg gyerekvállalás után is." - tökéletesen igaz.

"És azt, hogy 2 ember hogyan boldogul egymás mellett párként majd családként, azt ugye egyféleképpen tudhatják meg...Szerintem nem úgy hogy a "gyk-n azt olvastam" :)" - ez attól függ, ez is egy helyzet és a rá adott reakció.

Mondok rá PÉLDÁT:

Itt van ez a régi kérdés: " https://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ke..

Na, olyan nőnek, aki itt még a férfival szemben fogalmaz meg elvárást, biztos, hogy nem szabad esélyt adnom, mert egyértelmű, hogy az anyai ösztön erősebb benne a becsületnél.

De mondok GYK-n kívülit is: ha elmondom egy nőnek, hogy volt 2 államfő, akit megzsaroltak anno a németek a gyerekük elrablásával, és az egyik behódolt nekik sokezer életet kockáztatva hogy mentse a gyerekét, a másik meg elhajtotta őket a fenébe, melyikkel ért egyet.

Ha erre ő az elsőt választja, egyértelmű, hogy nincs keresni valónk egymás mellett.

Na, ilyenek.

56 Nem irigyellek, nyilván nekünk is nehezebb lesz, ha lesz közös gyermekünk.

De azért emiatt most nem fosztom meg magunkat a közös időtől, legyen az otthoni vagy utazás. 😁

Szerencsére olyan a munkahelyünk is, hogy sokat tudunk együtt lenni, mellette meg annyi pluszt vállalunk, ami jól esik.

Lesz ez még nehezebb.

Akkor szerinted egy embernek úgy kéne párt választani hogy a GYK-s kérdéseket belinkeli, hogy kivel ért egyet?

:D Komolyan, nem értem miért veszel ennyire véresen komolyan egy oldalt, ahol minden névnélküli hülye élheti ki a frusztrációit. Sok kérdésnél ugyan azok kántálják ugyan azt. Most hadd ne mondjam már mi a véleményem ezekről a fotelharcosokról, akik csak itt tudnak érvényelsülni, mert az életben senki le se tojja őket... Túl sok jelentőséget tulajdonítasz nekik én még mindig azt mondom, miközben az életben körülötted járó-kelőkről gondolom nem tudsz semmit.

Azért meg külön gratula hogy te rándítanál egyet ha a gyereked megölésével fenyegetne valaki. Ez most megint ilyen szőrszálhasogató kit mentenél ki a tűzből lelkiterrorszerű agybaj. Megtörténésének mennyi az esélye? Olyan 0,00001%? Akkor marha fontos megkérdezni erről a randipartner Julcsit mit választana, meg mit gondol az adott GYK-s kérdésről. Én már ettől a viselkedéstől világgá futnék.