Miért olyan nehéz a nőknek elfogadni ha egy férfinek már van mástól gyereke?

Ha nem írod le arra nyilván nem lehet reflektálni.

De a politikáról is az a véleményem ami előbb le lett írva. Felnőtt vagy. Önálló vagy. Dönts te, ne a politika, meg a társadalom, meg a szomszéd, meg az anyád.

Aki erre nem képes meg pláne ne szaporodjon mert hogy a bánatba akar valaki felelősséget vállalni egy életért, ha a sajátjáért sem képes? Mert arról is az anyja dönt helyette?

Durván hosszúra sikeredett ez a kérdés-felelek, nem tudtam elolvasni a kommenteket, de íme az enyém:

Van egy fiam, férjemnek egy lánya. Közösen egy kislányunk. Nyilván nem egyszerű, DE SZERETJÜK EGYMÁST. Ezáltal szeretjük, tiszteletben tartjuk és elfogadjuk a másik érzéseit. Vagyis a gyerekeink iránt érzett nagyon mély szeretetet is. Igen, ebben nincs kölcsönösség, hiszen neki a lánya nem a lányom, nekem a fiam nem az ő fia. De én azzal a számomra idegen szeretetével együtt szeretem a férjem. Ő így kerek nekem.