Miért olyan nehéz a nőknek elfogadni ha egy férfinek már van mástól gyereke?

#81, különösebben nem érdekel, lévén vannak, akik megfelelnek, és van nekem megfelelő párom is egy jó ideje:)

Úgyhogy én csak bizonyítottan működő párválasztó módszerklént kínálom fel újrahasznosításra mindenkinek, aki szintén úgy véli, hogy a tudatos döntésen alapuló kapcsolat felette van minden "vérségi" történetnek.

(és még jogdíjat, sőt lájkot se várok cserébe:)))

Szerintem felnőtt ember maga is tudja milyen "párválasztási módszereknek" hódol, ehhez igazán nem kell útmutatás.

Attól függetlenül van baj abban a kapcsolatban ahol a gyerek a plusz 3.személy akire megy a féltékenykedés, és ezért nem mernek vállalni. Ott már korábban se volt minden kóser, ha egy pelenkás korú egyed jelenti a vetélytársat. Rendesen müködő kapcsolatban a viszonyok egymáshoz azért normalizálódnak egy egészséges szintre a gyerekszuletés után is.

"Szerintem felnőtt ember maga is tudja milyen "párválasztási módszereknek" hódol, ehhez igazán nem kell útmutatás." - ugyan, akkor nem lenne ennyi kényszer-szingli, és nem lenne telítve minden ingyenes meg fizetős társkereső szolgáltatás. És ez a kérdés se feltétlen íródott volna ki...

A családi életet illetően meg mindenkinek megvan a saját ideája.

"Amúgy van valami beteges ebben a mániákus sorrend állításnak családon belül. Almát a körtével. Gyereket a szerelemmel."

Ezzel teljesen egyetértek, de ezen séma mentén megy a párválasztás. Gondolj bele: mikor egy nő párt keres, mennyire szempont, hogy a férfi meg tudja-e főzni a kedvenc kajáját úgy, ahogy az anyukája csinálta? Semennyire. A férfinak szempont.

Ebben is visszaköszön ez a betegesség, hogy csak azért, mert egy anya-fia kapcsolatban férfi-nő van, a férfi "pótolni" akarja az anyját. Pedig ez egy szülő-gyerek kapcsolat. Egy lány ugyanazt a gondoskodást kapja az anyukájától, mint egy fiú, mégis csak a fiú kereshet anyaszerű nőt *saját magának*.

#87, a nőnek az szokott szempont lenni, hogy "férj-, és apának való-e"

Érdekes, én pl. soha nem gondoltam bele férfiként előre, hogy egy pár-jelölt milyen feleség és anya lenne... inkább abba, hogy a legkevésbé se emlékeztessen anyámra:)

Biztos sokat kellett törni a fejedet, hogy megértsd, hogy a miniszteres példánál az àllamfős példádra gondoltam. Szuper, hogy ràjöttèl azért.

Most pontosan milyen módszered müködik? Hogy miutàn leírtam magamról, hogy egy nőnek a gyerek a legfontosabb, levontad a következtetést, hogy szerintem egy nőnek a gyerek a legfontosabb. Vicces vagy.

Babaetetés: vitatkozhatunk a csecsemők etetéséről, de ez csak egy példa volt arra, hogy egy újszülött nem tudja kesleltetni az igényeit, nyilván a felnőtt jobban tudja. Nekem ez olyan bizarr amúgy, hogy egy férfi, aki apáva válik, ne érezze, ne értékelje, hogy a gyereke akkor lesz egészséges, ha megkapja a szükséges gondoskodást és nem akkor ha órákig letéve ordít csak mert neki, a férfinak most szexre volt igénye. Olyan szomorú ez valahol és nálunk annyira nem volt ilyen. Amikor nehéz letenni a gyereket, a párom mosolyog rajta, megpuszil minket és kezdemènyez, amikor kedvezőbben alakul a nap, sőt sokszor èn kezdeményezek. Ha egyszer is nekiállt volna izmozni, hogy én most tegyem le a kisbabát mert különben megsértődik és ki a fontosabb, ő vagy èn, akkor úgy kihültem volna irányába, hofy hamar igazoltam volna az előtte még indokolatlan paranoiát.

Mintha a férfi tenne szívességet a nőnek, hogy elviseli a gyereket, akár a közöst is, miközben én hordtam ki, küszködtem, éjszakázom vele, szoptatom. Nem értem.

Mi az hogy mért akar egy férfi gyereket? Amiért egy nő. Hogy csalad legyenek, hogy ne szajadjon magja a családnak, családi életet éljenek, játsszanak, örüljenek a fejlődésének.

Én pl ezen a héten továbbképzésen vagyok, reggeltől estig a párom van az egyévessel. Örömmel meséli, mit játszottak, neki ugyanolyan vicces amikor a lànyunk négykézláb akar fogócskázni vagy tapsikol vagy fújni próbálja a szappanbuborékot vagy beledobja a játékát a kutya vizébe, mint nekem. Otthonlevés meg 2 ev a nőnek kb gyerekenként, ha dolgozik, nem 2 évre hanem örökre vállal az ember gyereket.

"Mi az hogy mért akar egy férfi gyereket? Amiért egy nő. Hogy csalad legyenek, hogy ne szajadjon magja a családnak, családi életet éljenek, játsszanak, örüljenek a fejlődésének." - mivel ezt nem én kérdeztem, azért gyorsan lereagálom: mi ketten is tökéletes család vagyunk (és akkor a 2+ lábú családtagokról még nem is beszéltünk)

"hogy ne szajadjon magja a családnak" - na ez meg a pont lex..om kategória, mint általában az összes "vérség"-agybaj...

És akkor a többi:

"Szuper, hogy ràjöttèl azért." - ugye? Nem hiába átlag feletti az IQ-m:))

"Most pontosan milyen módszered müködik? Hogy miutàn leírtam magamról," - ha hiszed, ha nem, a pszicholgiai tesztek pont így működnek, felmerül egy kérdés, és az illető lereagálja valahogy. Én meg megtudom belőle, hogy érdemes-e forszírozni az illetővel egy újabb randit, vagy inkább ne - szóval, amire kiváncsi vagyok az adott esetben.

Nekem meg az bizarr, hogy ilyen példáulozásokban örökösen a szex kerül elő... mintha nem lenne tengernyi más fontos közös tevékenység.

"Mintha a férfi tenne szívességet a nőnek, hogy elviseli a gyereket, akár a közöst is, miközben én hordtam ki, küszködtem, éjszakázom vele, szoptatom. Nem értem." - tudod, én meg arra nem jöttem rá, hogy téged hogy érint ez a kérdés. Mert ha olyan ember lennél, aki kisgyerekkel új társat keres, akkor eleve tudnád, hogy bár minden párkapcsolatot megvisel a gyerekszületés, rámenni azok szoktak, ahol a gyerek nem előre eltervezett közös döntés eredménye. És ugye, ha innen indulnál ki, rögvest értenéd:)))