Szerintetek önző dolog a párommal a részünkről, hogy a kapcsolatunk fontosabb mint az előző kapcsolatból származó gyereke?

Ebben igazad van,140-es.

Minden érintett félnek kell egy érettségi szint ehhez. Erről egy korábbi kommentemben már én is írtam. De ha a kérdező,és a párja sem partner ebben,akkor az ő esetükben erről nincs is mit beszélni.

(előző voltam)

Igen,ebben igazad is van,kérdező.

De nem lehet az ex-et valahogy jobb belátásra bírni?

Az elején nekünk sem volt zökkenőmentes a történet. Az exem addig jól el volt magának,míg nekem nem jött az új kapcsolat. Aztán volt egy kisebb vitánk,de a gyereket nem vontuk be se pro,se kontra.

Később látta,és a gyerek is elmondta neki,hogy az új párom szereti őt,ami kölcsönös,illetve nem akar az apja helyébe lépni,ő is másképp látta a dolgokat,újra helyreállt a béke.

A férjem exével kezdetektől működik. Nem vagyunk és nem leszünk puszipajtások,de egy-egy családi összejövetelen (pl.ballagás) el tudunk beszélgetni.

Sajnálom,hogy ez nálatok nem sikerült.

Kívánom a kislány és a születendő közös gyereketek érdekében,hogy ez jó irányban változzon.

Kedves kérdező!

A "isteni" többség megszavazta, hogy te egy önző, kislánnyal rivalizáló, hisztis p... vagy.

Illetve a (más) gyerekének az érdekeit a saját érdekeid elé kell helyezned. Hiszen neked nem lehet nehéz az életed, mert te felnőtt vagy, ő meg csak gyerek. Neked be kell fognod a szádat, mert a gyerek az áldozat te pedig a gonosz, aki össze mert jönni az apucikájával. Sőt az apucika is gonosz, mert nem megy vissza a messziről is bűzlő volt kapcsolatába, csak hogy a szegény-szegény gyerek nehogy sérüljön. Tiszta pofátlanság már, hogy nem mentek szét, és nem megy vissza anyucikához, hogy a gyerekisten haja se görbüljön. Nem tudom ki milyen világban nőtt fel, de régen nem volt divat ennyire feláldozni az életet egy gyerek miatt. Régen a legjobb esetben is kuss volt a gyerek neve. És egyáltalán nem tetszik, hogy erre fordult a világ, hogy a gyerek irányít egy párkapcsolatba. A gondolattól is felfordul a gyomrom. Sőt attól is felfordul, hogy ennyi empátia szorul itt a válaszolók 95%-ba. A gyereknek az ég világon semmi baja nem lesz. Nem kell függővé tenni a szülőktől, mert életképtelenek lesznek. És hihetetlen, de a gyerek kb. 14 évesen a háta közepére se kíván. Később meg feléd se néz és miért? na miért? kitaláljátok? Hát azért, mert saját élete lesz, saját párkapcsolattal és akkor bánhatjátok, hogy minden lojalitásotokat az istengyereknek szántátok, nem pedig a párkapcsolatotoknak. Na ez a nagy valóság. Nézzetek már körbe istenem.:@ :@ :@

"Ettől még a hozzáállásotok önző." - khmmm.... azért én tök szívesen olvasnék sok-sok olyan példát, amikor a gyerek érdekét mindenek főlé helyező Anyucika (így, nagybetűvel) önként lemond a felügyeleti jogról, mert belátja, hogy a pereskedés nem a gyerek érdeke... és utána napra és fillérre pontosan fizeti apukának a gyermektarhát. És magától értetődően költözik ki a közös házból, apukának és a gyereknek adva a saját részét... és alárendeli az új kapcsolatát a gyerek érdekeinek és természetesen az ex párja kívánságainak a béke érdekében.

Amíg viszont nem látok ilyen példákat, én maradnék a saját meggyőződésemnél, miszerint a világ legnagyobb önzését "anyai ösztön"-nek hívják.

Utolsó: szóval az az anya aki lemond a gyerekéről? Mesélj még. És a kapcsolatát ő nem rendeli alá a gyereknek? Szerinted kivel jönnek össze szívesebben? Egy anyával aki egyedül neveli a gyerekét aki minden nap vele él és apa kéthetente viszi láthatásra, vagy egy apával, aki kéthetente egy hétvégét van a gyerekével? Ki megy táppénzre a beteg gyerekkel? Többnyire az anya. Kinek van több szabad estéje ismerkedni, randizni? Többnyire apának. Ki keres jobban, ki tud egyedül is jobban megélni? Többnyire az apa. Azért gondolkodhatnál kicsit. Nem mellesleg, ha azt hiszed, egyedülálló anyának lenni annyira könnyű, akkor még képzeld hozzá még azt a helyzetet, amiben én vagyok, hogy már a szüleim sem élnek. Nekem bébiszittert kell hívnom akkor is ha munka ügyben kell tovább maradnom, nemhogy randizgatni menjek.

Majd ha több apát látok a bíróságon tülekedni a gyerekért, jobban megértem őket.

Amúgy meg elkerüli a figyelmedet, hogy senki nem írta, hogy az apa menjen vissza a rossz kapcsolatába. Legyen mindkettőjüknek nyugodtan új kapcsolata, mert ez a természetes. De ha szerinted a leegyeztetett láthatási idő betartása a kapcsolat alárendelése.....akkor nálad baj van a tornyban.