Szerintetek önző dolog a párommal a részünkről, hogy a kapcsolatunk fontosabb mint az előző kapcsolatból származó gyereke?

Kérdező (#120) én se értem, egyeseknek miért lett ez ennyire vörös kukorica - már, hogy az embernek a PÁRJA a legfontosabb - ha egyszer évezredekig egész jól elműködött, meg a világ nagyobbik részén elműködik ma is.

De mint említettem már, ez tipikus HIT-vita, az észérvek leperegnek...

"119 persze ha az összehasonlításban a gyerek lenne a fontosabb mint az ember párja úgy már nem lenne baj vele ugye?"

NEM ! ! !

Kérdező, nem érted! NEM KELL ÖSSZEHASONLÍTANI a kettőt. Sehogy sem. Egyeztetni kell az időpontokat és kész.

Nem mentek állandóan láthatási idő alatt el - és ha pont úgy jön ki, hogy nem értek rá, megbeszélitek, hogy legyen

- nektek is, a gyereknek is ez a jó, nem a marakodás felette.

17:33 #115-ös vagyok

"az elvált férfinek lojálisnak kell lenni élete végéig a régi családjához így viszont esélytelen új normális életet kialakítani, ha az “új család” mindig csak második lesz. Vagy szerintetek az a normális ha mondjuk van közös gyerek és betegen fekszik otthon hétvégén akkor is az apuka legalább 18 évig tartsa magát a láthatáshoz és hagyja otthon őket nyugodtan?"

És megint csúsztatsz! Te a kérdésedben nem azt vàzoltad fel, hogy a beteg gyerek meg a másik gyerek között kell dönteni, hanem te és apuka a nyaralàst tartjàtok fontosabbnak a gyereknél. Mert azt írod, hogy a pàrod is éli világát és nem érdekli ha a saját szórakozàsa miatt csúszik kèsőbbre a làthatàs és nyaralni is szigorúan csak ketten mentek.

De mint írtam az előző válaszomban is, nem mindegy, hogy Pàrizsban borozgattok amíg a kisgyerek csak annyit hall aputól, hogy majd meglátogatja ha hazajött, vagy ápolja a másik beteg gyerekèt vagy téged vagy bárkit. Szervezèssel ès mèrlegelèssel ki lehet alakítani egy normàlis életet és nem lesz sorrendisèg.

De abban igazad van, hogy igen: ha valaki nem hasznàl gumit/fogamzásgàtlót és lesz belőle egy gyerek akkor moràlisan az a helyes döntés, hogy felelőssèget vàllalunk èrte. És az a felelőssègvàllalàs túlmutat azon hogy megcsinàlom, aztàn màsokra bízom amíg nyaralgatok az "új husival".

Mondjuk ezen a ponton màr szentül hiszem hogy a kérdés egyetlen cèlja a provokàció.

"Elvégre vele akarod leélni az életed, nem a gyerekeddel"

Igen, de a gyerekeknèl van egy kènyes fejlődési szakasz, amiben mindkèt szülőnek ki kéne vennie a rèszét, ha a pàrom èrtelmes akkor èrti a làthatàs súlyàt. Nem az a baj hogy néha rossz a szervezès, hanem az ha folyamatosan hàttèrben van az előző gyerek a szûlő sajàt igènyei miatt.

Egyáltalán nem esélytelen elváltként új kapcsolatot kialakítani, olvashattad a válaszokat is, sokan itt is leírták, hogy tök jól működik. Engem sosem zavart volna, ha a páromnak gyereke lett volna,mert szeretem a gyerekeket és tudok alkalmazkodni, illetve programokat szervezni magamnak ha éppen nekem nincs kedvem velük lógni, vagy ők akarnak apa-gyerek progit. De úgy alakult, hogy nekünk lett egy közös gyerekünk és én is egyedülálló anya lettem. És nem fúrom a láthatást és továbbra sem lenne gond számomra elvált apukával ismerkedni. Ez nekem egész egyszerűen nem gond, mert ha szeretek valakit, akkor a csomaggal együtt szeretem, amivel érkezett. És ha szeretem, akkor jót akarok neki, és neki akkor lesz jó, ha a gyerekével harmonikus a kapcsolata.

Lehet, hogy az ex bekavar nálatok, de elég átlátszó, hogy egyszer azt írod, hogy az ex lemondja a láthatásokat és a párod emiatt alig látja a gyereket, majd azt írod, hogy simán lemondtok láthatást egy program miatt és ez szerinted tök jó. Nem, a gyereknek nem jó. És ha benned ennyi empátia nincs, akkor pontosan te leszel az ilyen gyerekét félrenevelő anya, mert a te kicsikédnek mindent lehet majd a másik meg forduljon fel nyugodtan.

Én ismerek ilyet kérdező.

Apukám túl sokat dolgozott, úgyhogy a felesége megcsalta. Apum lemondott minden vagyonáról a feleség javára (és a lánya javára, csak nem volt jól lepapírozva, úgyhogy végül minden a feleségé lett), csak a vállalkozását tartotta meg. Valamivel később a feleség kivitte nővéremet külföldre, a szüleim tudta nélkül, több hónapra, hogy bemutassa az új párjának. Mikor hazajött, a szüleim tartottak tőle, hogy megint kicsempészi a nővéremet (első alkalommal sem volt engedélye rá, hogy külföldre vigye), így megegyeztek, hogy szüleim fizetik a gyerektartást, és ha a feleség külföldön van, akkor nálunk van a tesóm. Ez a feleségnek eléggé bejött, ha épp új házassága volt (4-5 nem emlékszem pontosan), akkor nővérem felé sem nézett, amúgy időnként nála nyaralhatott, meg random jött látogatni. A nővérem összes költségét és a gyerektartást a szüleim fizették, de legalább apum nem idegeskedett azon, hogy nem tudja mi van a lányával (aztán egy idő után nem fizettek gyerektartást, mikor nővérem dönthetett kivel akar lakni, de sosem mertek kérni).

Ezért cserébe rengeteg alkalom volt, mikor nővérem anyukája beállított, hogy jött a gyerekért és sok olyan, mikor alig bírtuk kigazdálkodni a kövi szezonra cipőket (apum vállalkozása csődbe ment és kétszer elvesztette az állását, ráadásul még fizették a közös lakás törlesztőit a szüleim).

A szüleim 30 éve vannak együtt, most mennek nyugdíjba, van három lakásuk és három diplomás gyerekük.

Én vagyok a mozaikcsaládos. Sok választ töröltek,így már nem tudom,hanyadik,de mindegy.

Röviden a történetünk. Off lesz,de te kérted,kérdező.

Amikor megismerkedtem a mostani férjemmel,a fiam 6 éves volt. A férjem lánya 4. Született egy közös kisfiunk,aki most már 12 éves. A nagyfiam 21 éves,a lány 19.

Mindketten civilizáltan váltunk el. Soha nem volt gond a láthatásokkal,ahogy már írtam,sok közös programunk volt a gyerekekkel. A nagyfiam és a férjem lánya már 2x ballagott suliból. Mindegyik ballagáson mindkét részről ott voltak a szülők,az exek. A férjem exe is új házasságban él. Ott nem született közös gyerek. De működik,csak ehhez kell egy bizonyos érettség mindenki részéről,aki a mozaikcsalád tagja.

Ha két ember között már nem működik a dolog,a kémia (vagy tudom is én,micsoda), el kell engedni egymást. Ha gyerek is van,akkor úgy kell ezt megtenni,hogy ő a lehető legkisebb mértékben sérüljön. Mert sérül,de csak a szülőkön múlik,mennyire.

A mi gyerekeink egészséges lelkű,kiegyensúlyozott fiatal felnőttek lettek,a kiskamaszunk pedig próbálgatja a szárnyait,és ha hiszed,ha nem,nemcsak a bátyját,hanem a féltestvérét is imádja.

Lehet ezt így is csinálni,és tudod,kérdező,nem hiszem,hogy mi lennénk az egyedüli mozaikcsalád,akiknek ez sikerült.