Ha a lányomnak joga van döntést hozni, akkor nekem is van jogom hozzá?

Nem olvastam végig mindet....egy csomóan 1hetes babával repülőre ülnek szóval ezt a fertőzésveszélyt hagyjuk már, Ázsiában tessék már szétnezni hanyan félnek fertőzéstől a putriban amiben szülnek.... itt meg agyon van fertőtlenitve minden aztan mindenki beteg.

Kérdező, ha ők kérték szüles előtt a segítséged akkor tanulj meg nemet mondani nekik! Legyél csak nagymama, éld az életed és ne érj mindig rá ha hívnak!

"Nem tudom mi a pótolhatatlan abban az első 2 hétben, olyankor van egy bömbölő újszülött, aki a szemét is alig tudja kinyitni és folyton szopni akar,"

Az a pótolhatatlan, hogy CSAK AKKOR egy hetes, CSAK AKKOR két hetes. Utána már nem. Egyre nagyobb lesz.

Szerintem egy újszülöttnek megvan a varázsa. Mi 8 naposan mehettünk haza a kórházból (kislányom csúnyán besárgult). Anyu és apu másnap eljöttek megnézni, és annyira jó érzés volt, ahogy apukám a finom, szép kezeivel (hosszú ujjaival) kivette a mózeskosárból. Szépen a feje alá nyúlt, és kiemelte, magához ölelte. Ez nem ugyanaz az élmény lett volna mondjuk három hónaposan.

Kérdező, amúgy meg tényleg nyugi. Nálunk is volt a rokonságban. Ott, miután a tilalmat bevonták (négy hetesen), utána sem volt szabad megfogni senkinek a gyereket kb. 4 hónapos koráig. (Alap, hogy kézmosás, stb, ez nem is kérdés, tehát nem higiéniai oka volt). Értelmes anyuka és apuka kitalálta, hogy őhozzájuk szokjanak, ne máshoz. (Mármint ezt kétszer eljátszották, egy év van a két gyerek között). 4 hónapos korig se nagyszülők valamelyike, sem szülők testvére nem foghatta meg a gyereket.

Ebben a felhozatalban én a lány apjának a felesége vagyok, szóval én megmondtam akkor a férjemnek, hogy nyugodtan "szokják egymást", sok idejük lesz rá, de: Ha engem kihagynak a csecsemőkorból, hozzám már az ovis korú majmait ne hozza, mert nem fogok rájuk vigyázni, ennyi. (De különben sem várható el tőlem, végülis a "senkije" vagyok, lehet lepontozni.)

"Azoknak akik a takarítónőt emlegetik:

Szép új házban élnek, de ennek ára van.

A vőm sokat dolgozik, hogy a kölcsönt fizetni tudják.

Nem hiszem, hogy takarítónőre telne nekik.

Mint szerintem a legtöbb embernek sem, csak jó ezzel támadni."

Ha szerinted ezt az ellentmondást neked kell erőn felül feloldani, nem a két felnőtt embernek, és menni takarítani, meg kertet gondozni, akkor viszont épp jókor jön a helyzet, hogy felismerhesd, hogy csak erre kellesz. Fogadd el, hogy erre jó vagy, ebben segítheted őket, de a magánszférájuk még neked is tabu, oda ne akarj bepofátlankodni. Meghúzták a határokat, mégha nem is úgy, ahogyan neked fekszik. Kezd el szoktatni magadat a gondolathoz, hogy nem biztos, hogy olyan elvek szerint akarnak élni, amit te elképzelsz, és nyilván egyre több olyan helyzet lesz, ami neked, meg az egódnak sérelmes, de ők így szeretnék. Ezen nincs mit megsértődni, alkalmazkodni kell, és nem felhánytorgatni a valamit valamiért dolgot, meg cserébe elvárásokat támasztani a másik felé, és játszmázni.