Ha a lányomnak joga van döntést hozni, akkor nekem is van jogom hozzá?

Szerintem mindenki el tudja maga dönteni, mit szeretne, miután seggig szakad. Hiába nagymama, ez nem róla szól. Róla a saját szülése szólt.

Mondjuk nekem az ilyen mártírnéni nem anya.

Felnőtt nő vagy és nem egy hisztis ötéves!

Feltételezem két hetet csak kibírsz!

Szerintem túldramatizálod. És az a problémád igazából, hogy korlátozni szeretnének, mert nehogymár.

Hadd szóljanak össze, csak 2 hét.

Látogassatok a kórházban, ahogy valaki javasolta.

#62 Nyilván nem, de ha a kérdező lánya és férje megteremtették a szép nagy új otthont, hogy oda szüljenek, és ne a kérdező vagy anyós nyakára, akkor hadd használják már ki, hogy együtt lehetnek a saját otthonukban... ha rémlik, ezèrt kapja apuka is a szabadságot, nem azért, hogy a rokonokat ugrálja körbe.

A kórházas megnézés jó ötlet, ha belemennek, utána két hetet mindenki túlél.

"De minél többet gondolkodok rajta, annál inkább úgy gondolom, hogy én ezután "csak" nagymama leszek."

Miért, mi más lennél? Nagymama vagy, ennyi, kész. Nem több.

Egyébként meg nem értem, miért ne lehetne 2 hétig hagyni őket nyugodtan, hogy meghitten, csak egymással tölthessék az első napokat. Ha ez a vágyuk, miért ne?

Vagy jobban örülnél, ha az első perctől téged rángatnának mindenért és neked kéne eltartani az egész családot meg állandóan kisegíteni őket?

Amúgy meg a minimum lenne, hogy ezt a LÁNYODDAL beszéled meg, és nem vadidegenekkel az interneten. Ha valami rosszul esik, akkor mondd a szemébe, mert ezzel, hogy itt hisztizel, nem érsz el semmit.

Ha ennyire megsértődsz azon, hogy kettő szerencsétlen hetet hármasban szeretnének tölteni az újszülött gyerekükkel, akkor lehet hogy jobb is, ha nem fogsz sokat átjárni hozzájuk...

Szomorú a legtöbb válasz. Anyám az Anya. Anya, anya. Amikor szültem, nagyon boldog voltam, hogy bejött megnézni a már megszületett unokáját, apámmal együtt. Anyosomeknak is örömmel mutattam meg, pedig nem vagyok vele nagyon meghitt kapcsolatban. De én az anyámnak ugyanilyen újszülöttje voltam és a férjem is az anyjának. Szélsőséges esetek kivételével nem tudom elképzelni, mi oka lehet a kitiltasnak, hacsak nem valami ló túlsó oldalára átesett, félreértelmezett önállóskodási, hatarmeghuzasi erőlködés.

Nem vagyok túl szociális típus, de nem zavartak a testvéreim sem, sőt, örültem nekik. Ha valakivel éppen nem akartam találkozni, akkor megmondtam, hogy majd máskor. (Három hetig ülni sem nagyon tudtam.)

Szóval kifejezetten károsnak és szomorúnak tartom ezt a trendet, plane, hogy frissen születettként látni az unokát nem olyan, mint pár héttel később. Illetve hogy az anyákat, nagyszuloket eleve karos, zavaró, hárítandó körülménynek tekintik sokan. (Mondom, nem számítva a szélsőséges eseteket.) amolyan divat lett ez sajnos.

Ténynek tény, hogy nem nagyon lehet mit tenni.

(Off: amúgy meg szerintem kabe senkit nem érdekel, hogy van, aki egyedül is boldogult, minek segíteni a férjezett kismama anyjának - mindnekinek megvannak a saját lehetőségei, igényei, azért mert az egyiknek rossz, nem kell a többinek is annak lennie. Nyilván ha tok egyedül maradna, kénytelen lenne megoldani ő is.

A másik, hogy első gyereknél pont azért lehet nehéz, mert meg minden új és rémisztő.)

Úr isten, nem halljátok magatokat, milyen szörnyűek vagytok? Úgy kezelitek a kismamákat meg a kisbabákat, mint valami cirkuszi látványosságot, akiknek egyetlen célja a nagyérdemű szórakoztatása. Az nem érv, hogy hát xy is hogy örült a látogatóknak. Igen, van aki szereti a nyüzsgést, élvezi a figyelmet, de van aki meg nem, sőt kifejezetten rosszul viseli.

Ez a "segítés" is elég durva. Ha nem önzetlenül segítettél, hogy levegyél egy kis terhet a vállukról, akkor előre közölnöd kellett volna a tarifát.

Nekem ilyen hisztit levágott volna akár anyám akár anyósom, nem kellett volna azon izgulniuk, hogy eztán milyen minőségben jöjjenek, mert egyáltalán nem kellett volna jönniük.