Ha a lányomnak joga van döntést hozni, akkor nekem is van jogom hozzá?

Utolso!

NEM a gyerek születése utanról beszél. A terhesség alatt segített, mert azt kérték tőle.

"A kérdező kommentje:

A lányomnak sokat kellett pihennie,feküdnie -orvosi utasításra- ezért kérték, hogy segítsek.

Nem rendeztem át a lakásukat, csak azt csináltam, amire megkértek, ill. amit mondtak, hogy meg kellene csinálni."

31. hozzászólás.np

Én abszolút megértelek. De. Ha azt kérik tőled, hogy ne menj oda, akkor ne menj oda, és utána se játszd a sértődött mártírt. Akkor se, ha szerinted neked van igazad. Sokan megértünk téged, de mit vársz, hogy megváltoztatjuk a lányodék döntését? Ők a szülők. Két hétig csak hármasban akarnak lenni, és nem akarják ezt megszakítani látogatással. Kész, ez van. Nekem amúgy az a tippem, hogy közben meg fogják gondolni magukat, és a lányod fel fog hívni, hogy gyere mégis.

De amúgy azt simán megmondhatod nekik, hogy sajnos takarítást nem tudsz többet vállalni, mert neked van saját házad, amit el kell látnod. Szerintem ez abszolút nem gáz, ha ezen besértődnek, az őket jellemezné. Szerintem most se menj már takarítani. És nyugodtan megmondhatod a lányodnak is, hogy rosszul esik ez neked, mert nagyon szeretnéd látni a babát ilyen pici korában. Meg lehet ezeket a dolgokat beszélni szerintem, értelmes emberek legalábbis meg tudják. Csak ezt az érzelmi zsarolásos mártírkodós szöveget próbáld elhagyni szerintem, mert ők most már tényleg külön család, és ők hozzák róla a döntéseket, és igen, rossz döntéseket is jogukban áll hozni sajnos.

De még egyszer mondom. Megértelek. Nekem is borzalmasan rosszul esne.

Ha nem akarsz életed végéig ingyen cseléd lenni, akkor most változtass.

Csak akkor unokázz, és annyit, amennyi neked megfelel. Nem játszázás, ha valaki nem akar ingyen cseléd lenni

Remélem, ha nagymama leszek nem így fogok gondolkodni.

Neked semmi keresnivalód ott az összeszokás elején.

Ennyi. Dolgozd fel. Undorító ez a mártír szerep.

Fogd már fel végre, hogy a család nem egy cserekereskedelem!

Ne úgy fogd fel, hogy takarítasz és főzöl, és cserébe unokázhatsz!

Azért takarítasz és főzöl, mert szereted a lányod és segíteni akarsz neki. Te pedig majd azért unokázhatsz, mert te vagy a nagyanyja és szeretnek.

Viszont ahhoz nincs jogod, hogy számonkérd, hogy miért nem unokázhatsz, hisz cserébe takarítottál és főztél!

Ez nem egy bolt, nem a piac, és nem az ügyvédi iroda, hanem egy család!

Többször elhangzott, hogy a férj baromi sokat dolgozik. A baba születése után jut neki végre két hét. Neki ennyi ideje van összeszokni a saját gyerekével, utána nem lesz több, a hétköznapok hajtásában örülhet, ha az esti fürcsinél vagy legalább az alvásnál jelen lehet.

Komolyan sajnálod az APUKÁTÓL ezt a két hetet?? Komolyan azt gondolod, hogy nagyiként előbbre való vagy nála? Komolyan elvárnád, hogy ebben a minimális családos pihenőben is vendégeket ugráljanak körül?

Nem (csak) a baba a lényeg ebben, nem csak amiatt lehet, hogy jajjafertőzés meg a többi korábban kitárgyalt hiszti. Egyszerűen apukának ennyi jut a 9 hónapból meg abból a sok apró élményből utána, ami a baba körül van. És te ezt is elirigyled, és szerinted még ők az önzők... aha...

Összességében nem gondolom, hogy a terhesség alatti együttműködés, segítés, takarítás valami olyan dolog, ami egyáltalán egy szinten van azzal, hogy mikor unokázhatsz először. Ez alma meg körte. A takarításért én cserébe szintén segítenék majd valamit, amie majd neked lesz szükséged, vagy átszalasztom a férjem megjavítani valamit. De az, hogy a szétszabdalódott anya, és a körülötte rohangáló apa, illetve az immunrendszerrel még nyomokban sem rendelkező újszülött első pár napja-hete hogy alakul, abban semmi szerepe nem lehet annak, hogy "de te takarítottál"... Ez az ő anyává-apává válásuk dolga, amit tiszteletben kell tartani, és egyáltalán nem nagy ügy. Itt hormonális összeszokásról, esetleg majd tejbelövellési problémákról, fájó altájról lesz szó, páróránként cserélendő, lochiától átvérzett lepedőkről, ami az anya/feleség-apa/férj-gyerek háromszögének a legintimebb egymás felé kitárulkozása. Mert igen, ez a valami az elején még annál is mélyebb és bensőségesebb, mint ahogyan az a gyerek "elkészült"!

A mi első látogatónk a gyerekorvos volt, a második a védőnő, a harmadik a dúlám, aki amúgy a gyerek keresztanyja lett, es közeli barátnőm, ugyanis elvégezte még a szülés után az utógondozást. Beszélgetett velem (3 gyerekes, korban hozzám passzoló anyuka), felmérte a pszichés állapotom, elkezdrük a szakmai szempontból is megalapozott szülésfeldolgozást, olyasmikről tudtam beszélni vele, úgy, ahogyan az anyámmal sem, mert neki ehhez nincs ilyen jellegű tudása.

És végül a nagyszülők és az unokatestvérek, testvérek, pont úgy másfél-két hét elteltével. Senki sem nehezményezte, az én anyukám pedig maga momdta, hogy akkor jön, amikor hívom, és szükségem van rá, máskor pedig béken hagy, csináljuk csak a magunk dolgát.

Kérdező, neked is ezt ajánlom, hagyd, hogy a lányod a valódi igényei és szükségletei alapján mérhesse fel, hogy mikor milyen társaságra és segítségre vágyik, mert egy anyává vált nőt azzal támogathatsz a legjobban, ha támogatod őt a saját kompetenciáiban.

Kérdező, nekem is rosszul esne.

Jól írta itt valaki, hogy kb. ahányad ellened vannak most itt, annyian vannak melletted is.

Látszik a pontozásokból persze, hogy ha fiatal nő írt, azt 70% felett pontozzák, ha ötvenes nagyi/vagy jelölt, az kb. 30 % alattit kap, sebaj.

Ettől Te még nem leszel kevesebb, és nem leszel rosszabb.

Mondom, nálunk 4(!!) hét volt a vesztegzár, férjem lányáéknál. És az elsőből sem tanult, mert a másodiknál ugyanúgy eljátszották ezt. Most kb. begolyózás határán van (1,5 és 2,5 évesek). Persze a férj anyjának sincs kedve járni segíteni, én sem megyek, és bevallom, volt először olyan kósza tervem, hogy főzök nekik az első hónapban, de valahogy elment tőle a kedvem. Férjem jár, vigyáz a kicsikre, ha kell, lelke rajta (pedig az ő lelkébe is belegázoltak rendesen). Engem annyira nem izgat az egész téma, úgyhogy a munkám mellett előbb netezek vagy megfejtek egy keresztrejtvényt vagy fogok egy regényt.

Neked nehezebb, mert a Te lányod.

Én azt mondom, az ÉN lányommal (nekem is van saját), azzal nem keményítenék be, annyira szeretem őt. Szóval magamat ismerve, ha hozna is a lányom "egy döntést", én nem tudnék úgymond "visszavágni", bár tudom, ez most kemény kifejezés volt.

(Persze egy hp. menynek vagy mostohalánynak simán.)