Mi a véleményetek az elgyökértelenedésröl?

"Ez a kiuresedett eleterzes nem a valas miatt van , hanem a kinlódás miatt , ahogy egydul vergödök szukös anyagi keretekkel."

Nem tudom hol élsz és mivel foglalkozol, de akkor gyere haza, vegyél a nyugati határszélen egy ingatlant és járj Ausztriába dolgozni.

Akkor itthon vagy, de nyugati bérrel és nem lesznek anyagi gondjaid.

A vidéki lakosság 80%-a ingázik az iskola vagy a munkahely miatt, én pl. napi 100 km-t. (50 oda, 50 vissza)

Tényleg nem tudok jobb megoldást neked.

A nagybátyám több, mint 30 éve kiköltözött Prágába vendégmunkásnak. Ott beleszeretett egy nőbe, megházasodtak. A nőnek már eleve volt két gyereke, még lett egy közös gyerek is. Már elváltak, de a nő gyerekei ugyanúgy pótapjukként tekintenek rá, hordják hozzá az unokákat látogatóba és nagyon szeretik. A saját lánya viszont külföldön él, csak pá évente jár haza. Ő maga roppant magányos volt, de végül társkeresőn talált egy kedves nőt, akivel együtt vannak. Nem jönne már haza, nincs hova, nincs miért. Persze, sosem lesz igazán "cseh" de az unokák miatt ott inkább van családja, mint itt.

Én úgy szoktam mondani, hogy én nem gyökértelen vagyok, hanem mobilis :-)

Én éveket éltem külföldön, pár éve hazaköltöztünk, de el is váltunk, egyedül maradtam a gyerekkel. Szüleim már rég nem élnek, rokonokkal évente egyszer találkozunk (másik város). Még szerencse, hogy nem koptak ki a régi barátságok, illetve hogy mindig szerzek új barátokat. Így hiába lakom másik városban, mindig jól érzem magam és mindig vannak körülöttem emberek.

N 41

Ennek a sok ilyen-olyan hozzászólásnak azért a lényege az, hogy igenis talpra lehet és kell is állni.

Csak rajtad múlik, hogy mennyire engeded magadhoz az embereket. A mosoly az arcodon nem kerül semmibe, máris másképpen viszonyulnak hozzád.

"ahogy egydul vergödök szukös anyagi keretekkel."

Ezek szerint a külföldi munka sem jött be, mivel a keresetedből egyedül nehezen tudsz megélni.

Két lehetőséged van, vagy sikerül egy társat találnod ott ahol vagy, vagy visszamész Mo.-ra és ott folytatod.

Szerintem tök jó dolog, szabadságot ad.

A kérdésben azt írod, PÁR ÉV után kerül az illető ilyen helyzetbe. Pár év alatt azért be lehet illeszkedni, lehet barátokat szerezni, stb.

Azt mondjuk nem teljesen értem, itthon miért ne találhatná meg az ismerőseit... :D

Nézd, ha az a bajod, hogy egyedül kell küzdeni az életben a talponmaradásért, akkor vigasztaljon a tudat, hogy rengeteg sorstársad van a világ minden országában. Magyarországon is nagyon sokan küzdenek egyedül igen szűkös anyagi körülmények közt tengődve.

Ha párra lelnél, sem biztos, hogy ő jobb pénzügyi helyzetben lenne nálad. De ha igen, akkor sem biztos, hogy hajlandó lenne rád költeni. Az ő pénze az övé, nem biztos, hogy meg akarná osztani.