Meg lehet szokni a nagycsaládot?

Miért ne működhetne? Erről nem írtunk semmit.

Ahogy néhányan írták, ha túl nagy a nyüzsgés, akkor félre kell vonulni/messzebb költözni. A párkapcsolatot nehogy már a rokonság csessze szét

Olyan nagy családban élek, ahol a szüleimet kihasználják a rokonok nagy része. Engem ezek a prolik baszogattak, azóta utálnak, mert ki mertem állni magamért és a szüleimért, hogy ezt többet ne tegyék meg, emiatt elhordtak mindennek, még olyan rokonoknak is, akikkel addig jóban voltam, mint például nagymamámék. Azóta sokkal kevesebbet keresik a rokonok nővéremet is, bátyámat is, szüleimet is, én meg egyáltalán nem is tartom velük a kapcsolatot. Barátnőm és családja nagyon jóban vannak a rokonaikkal, nagy család és sokan vannak a rokonaik is. Nincsen konfliktus ebből, mert tudja barátnőm, hogy miken mentem keresztül. Egyszerűen meg szoktuk beszélni, hogy nem szeretnék mindig ott lenni akkor, ha ilyen családi összejövetel van náluk vagy pedig sokan lennének náluk. A baráti társaságom is kicsi, tudják a szülei is azt, hogy nem szeretem, ha sokan vannak körülöttem.

Ne aggódj, ha lesz kapcsolatod majd meg fogod tudni beszélni a pároddal az eféle dolgokat, a lényeg az, hogy kommunikáljatok és a legtöbb és a legfontosabb dolgot meg tudjátok beszélni! Sok sikert kívánok nektek!😉 22/F

5-ös vagyok, igen, erre a "vasárnapra" én is mindig a fejemet fogtam :D

- főzés aznapra,

-takarítás legalább minimális szinten,

- van kert, azzal is kell foglalkozni

- felkészülni a hétfői melóra (ha nem gyárban pakol az ember, vagy nem 4 órát dolgozik egy nap, azért más a szitu)

De igen, RENGETEG idő marad pihenni :D Ezzel amúgy tipikusan a már nyugdíjas rokonok jöttek, meg az, aki 4 órában melózgat, és elég neki hétfőn fél 3-kor munkába indulnia. :D

"Ezek szerint egy pár esetén ha ellenkező a két családi helyzet, akkor az sok konfliktust szül. Akár nem is működhet egy ilyen párkapcsolat. :("

Szerintem így van, ahogy írod.

Nálunk én is magamnak való vagyok, és a férjem is. Nekünk a minőségi idő a kettesben töltött idő.

Egyikünk családja sem nagy, még csak nem is összetartó, de nem baj.

Én elképzelni sem tudnám, mi lenne, ha ő összejárkálós lenne. Úgy érezném, megfulladok.

Szerintem ha a pár egyik tagja ilyen, másik olyan, akkor az egyik félnek egy ráerőszakolt dolog lesz.

Ezen én is szoktam gondolkodni. Pláne ünnepekkor itt is van egy csomó kérdés, hogy megy a vita, hogy mikor hova menjenek, meg az egész ünnep utazásból, idegeskedésből áll. Én ezt elképzelni sem tudom. Nálunk a szűk család az 6 fő, szüleim, apu szülei, meg tesóm. A nagyszülők durván 10 perc sétára laknak tőlünk, szóval nincs ilyen probléma. A tágabb család is csak mamám két testvére meg az ő családjaik (mindenki más egyke), de így se vagyunk 30an se. És a "nagy" család csak halottak napján meg nagyobb eseményekkor (esküvő, ballagás) jön össze.

Barátomnak csak az anyukája van, a faterja lelépett. Ott az apja oldaláról elég nagy a család, de nem tartják a kapcsolatot.

Biztos nagyon sokat számít, ki milyen környezetben nő fel, meg persze, hogy milyen személyiség. Van egy barátnőm, náluk a szülők, nagyszülők, nagynénik nagybácsik, unokatesók, majdnem 100 fő. Elképesztő. De ő ebben nőtt fel, neki ez a természetes.