Máshol is irigyek a középkorú nők a fiatal lányrokonaikra? Hogy rivalizálhatsz valakivel, akivel 15-20 évvel ezelőtt babáztál és mesét olvastál neki?
Dietetikus hallgató vagyok és hobbi szinten sportolok. Odafigyelek mit eszem, próbálom egészségesen étkezni az időmnek és a pénztárcámnak megfelelően. A barátom gyógytornász és gyúr.
Kamaszként kezdtem egészségesen táplálkozni és hirtelen megnőttem, így a duci kislányból vékony és sportos lány lett. A 40-es 50-es nőrokonok azóta passzív-agresszív megjegyzéseket tesznek, mint például:
1. Én vékonyabb voltam a te korodban úgy, hogy nem vigyáztam az alakomra és nem sportoltam
2. A mi családunkban a nők alapvetően teltek, "természetellenes", hogy vékony vagyok/harcolok a természettel, hogy próbálok vékony maradni
3. Meddő leszel és nem tudsz gyereket szülni
4. Valami bajod van a normál/telt alkatú nőkkel?
5. A férjed nem fogja eltűrni, hogy salátákat meg bulgurt adsz neki vacsorára
6. A gyerekedet csúfolni fogják, mert nem ehet "normálisan"
7. Fárasztó vendég vagy és udvariatlan
8. 2 gyerek után úgyis el fogsz hízni
9. Nem főzhetsz egész életedben külön mindenkinek a családban
10. Húszévesen könnyű formában maradni, úgy hogy nincs gyerek és van pénzed konditeremre
11. El tudod majd viselni, ha a gyereked kövér lesz vagy koplaltatni fogod?
Felismertem, hogy ezekben a hegyibeszédekben rengeteg az érvelési baki és az ellentmondás (egy nagynéném amíg túlsúlyos volt azt mondta mindig, hogy csak a belső a fontos, amint lefogyott a stressztől, csak miniszoknyában és vállkilógós felsőben járt, másik nagynéném ducinak nevezett az S/M-es méretemmel, viszont amikor ő lefogyott XL-esről M/L-re, azzal dicsekedett, hogy milyen vékony), inkább az fáj, hogy fogyásomra ráment a kapcsolatom az anyámon és a nagymamámon kívül minden nőrokonommal, akivel rendszeresen tartottam a kapcsolatot, főleg úgy, hogy gyerekként játszottak velem, öltöztették, fésülték a hajamat, az egyik még a fogadott lányának is tekintett...
A kérdésem az, hogy hogy lehetsz valakivel gonosz, akit elvileg szeretsz, illetve, hogyan lehet visszavágni nekik úgy, hogy közben tisztelettudó maradok?
válasza: válasza: válasza:1. Nem kérek bocsánatot amiatt, hogy szeretem, hogy lapos és izmos a hasam, szeretek kondiba járni, és zavarna, ha feljönne 5 kiló. De nem ítélek el senkit se, aki 60 kilónál több. Ő dolguk, nem az enyém.
2. Még mindig nem értem, hogy miért oké, ha mások nem szeretik a brokkolit, és joguk van visszautasítani a kóstolót, nekem viszont el kell fogadnom a házi csokitortát. Vagy miért lehet fkázni a szusit vagy a halat, amikor van a közelben valaki, aki szereti, és miért számít istenkáromlásnak, ha valaki nem szereti a gulyást.
3. Magyarországon bevett szabály kb. hogy a vegetáriánus kapja a családi ebédeken a legnagyobb szelet rántott húst, az absztinensnek minimum kétszer töltenek, és a fogyókúrázónak külön megcukrozzák a gyűmölcsöt/sütit.
4. A családom szemében a dietetikus = fitnesszguru = vegetáriánus = vegán = fűevő
5. A nőrokonaim nagyon nem a "szeresd a tested" logóról árulkodnak, hogyha az egyik 1000 kalóriás étrenddel fogyózik, a másik meg csak addig gondolja a belső szépséget értéknek, amíg Ő maga nem hordhat miniszoknyát, miközben arról panaszkodnak, hogy szűk lett a kedvenc ruhájuk és narancsbőrös a combjuk.
6. A barátom gyógytornász (és gyúr, amit nem dicsekvésből mondtam, hanem azért, hogy egy kondiba járó gyógytornász nem fogja a falhoz vágni a csirke-zöldség vacsorát), és ő is mesélte, hogy elege van azokból, akik hozzájárnak, nem tornáznak otthon, aztán szidják a "hüjegyógytornászt". Dietetikusoktól is hallottam, hogy a fogyozók és a betegeik szépen tesznek az étrendre, aztán panaszkodnak, hogy nem fogynak. Nem érdekel ki-mit csinál, de ha nem tartja be, amit az orvos/gyógytornász/ápoló/tanár/dietetikus mond, akkor ne rájuk mutogasson.
7. Ismerek (visszavonult) testépítőket, személyi edzőket, fitnesz-modelleket, és néhányat én is szívesen felpofoznék, amikor a legújabb, túlsúlyos vendége jön lefogyni, jópofiznak neki, a háta mögött meg kiröhögik. De azt látom, hogy a többség szigorúan és önfegyelemmel él, főleg 40 felett, amit csak becsülni kell. A vélemények között az még hagyján, hogy engem szapulnak, de bármilyen arrogánsak is tudnak lenni, a dietetikus/edző egy szakma, ami mögött tudás van, és ezt tisztelni kell.
válasza:Kérdező!
Szerintem az a nagy bajod, hogy nem tudsz leakadni a témáról és azt hiszed, hogy mindenkit egész nap ez foglalkoztat csak.
Még szerencse, hogy nem nőgyógyásznak tanulsz, mert akkor vacsora közben meg mindenkinek a hüvelygombájával foglalkoznál.
válasza:Te figyu, a kommentjeidet olvasvs is qrva idegesítő fittneszpicsu vagy, élőben nagyon durva lehet.....
A rokonaid nagyot csalódtak benned, ennyi. Egy külsőségeket előre helyező Barbie lett a szeretetreméltó kislányból, a Ken babájával.
válasza:Tisztelni KELL?!
Majd akkor maximum ha kiérdemled. Senkit sem tisztelek pusztán a szakmája miatt, csak akkor, ha rászolgál mint ember. Igen, még orvosok között is akad szép számmal, aki egy igazi baromként tud viselkedni a mindennapi életben.
Te a kérdés alapján ugyanezt csinálod. Nyilván végig csak kényeskedve ülsz az asztalnál, hiszen te a kis fittnesstestedet nem fogod holmi süteménnyel vagy normális kajával elcsúfítani. Mintha legalábbis egy ebédtől híznál meg.
Érdekes módon a mi családunkban is van olyan, aki fogyózik. Senki sem szólja meg, ha ő vmiből kevesebbet eszik vagy nem kér süteményt. Mondjuk igaz, hogy ő sem úgy ül ott, mint valami Borsószem Hercegkisasszony, akinek nincsenek kielégítve az igényei. Ja és főleg nem kezd el pampogni az ilyen kecskeeledelek előnyeiről. Mi sem szóljuk meg őt, békésen megvagyunk, a súlyunk meg az utolsó, ami terítékre kerül.
Ps:nem jutott még eszedbe, hogy ha kivétel nélkül mindenki ellened fordul hirtelen, ott esetleg veled van a baj?
Mindenki... nem értem. Van három középkorú nő a családban, aki szereti kitárgyalni az étrendemet és a súlyomat.
És igen, ülök a tökéletes a testemmel a vasárnapi ebédeken, finnyáskodva nézek a gyarló, alantas emberekre, akik zabálják az egészségtelen vackokat, DE utána nem panaszkodom, hogy megint híztam, és nem férek bele a kedvenc ruháimba és nem fáj a hasam, amikor képtelen voltam mértéket tartani (trú sztori)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!