Mekkora korkülönbséget viselnek el az emberek, ha ilyet látnak, valóban úgy gondolják, nem lehetnek boldogok akik között nagy a korkülönbség?

Nagyon függ a két embertől, attól, hogy ők milyenek és attól, hogy a céljaik milyenek.😊 Sokakon borzasztóan látszik a korosztályuk jellegzetessége és nagyon kiemeli a szakadékokat... Mások jobban érzik magukat egy másmilyen felfogású ember mellett, akik nem biztos, hogy olyan nagy arányban előfordulnak a saját korosztályukban, gondolok itt a művészfilmeket és felolvasóesteket kedvelő fiatalokra, vagy az oldalon egy 40 körüli úriemberre, aki nálam is jobban imád hangulatjeleket tűzdelni a válaszaiba. (Ha olvasod: imádlak és 25 évesnek gondoltalak, amíg le nem írtad a korod néhány hozzászólásod végére.:P) Miért lenne baj, ha valaki egy idősebb vagy fiatalabb mellett találná meg önmagát és tetszenek is egymásnak, mert mondjuk lehet, hogy van korabeli is, aki ilyen, de vele nem találkozott, talán nem is fog?😊

A magam részéről, azon kívül, hogy valami megmagyarázhatatlan oknál fogva a korommal változott az ízlésem és mindig a korosztályomnak megfelelő külsejű emberek tetszettek (szörnyülködve néztem vissza tinikorom pasiválogatásait a napokban, a volt plátói és valós szerelmeimre is csak annyit tudtam mondani, hogy "aranyos kisfiú"), praktikus lányka vagyok... Olyan fiút választok mindig, akivel komolyan tervezhetek és aki képes lesz velem együtt felnevelni két gyerkőcöt, ha úgy alakul a dolog. Ha valami oknál fogva a korosztályom külsején alapú szűrőm feladná és megtetszene egy 40 éves férfi... Akkor ott lenne az, hogy dehát belőlem szakmailag és anyagilag kifejlett, gyerekkompatibilis felnőtt 30 éves koromra lesz. Ő akkor 50 körül jár. És valószínűleg előbb kap majd szívrohamot, ha felsír a baba, minthogy felriadna álmából és előbb fogja a gyerkőc tolni őt, mint ő a gyerkőcöt, mikor bicajozni tanul. Ezúton is bocsánat a sztereotípiák miatt. Én nem tudnék boldog lenni úgy, ha tudnám, hogy nem lehetek anya úgy, hogy az apuka is teljes erőbedobással mellettem álljon, ereje teljében. Nem is valószínű, hogy mernék gyereket vállalni így, ami ugyancsak szívfájdalmam lenne, hiszen én egészséges vagyok, erős és alkalmas rá és ez nem nagyon fog változni addigra. Erről az álmomról nem tudnék lemondani, bármekkora a szerelem...:(( Viszont akik nem szeretnének gyereket, vagy nem így, azoknál ez is édesmindegy.😊

Ez szerintem nagyon sok mindenkire igaz, hogy a korral vagyis az idő előrehaladtával változik az ízlése. Visszagondolva a tizenX "szerelmemre" vagyis azokra a lányokra, akik tetszettek az óvodától kezdve a fősuli végéig, megannyi kinézetű lány volt. És bár belsőleg homogénebben tudnám jellemezni azokat, akik tetszettek, azért ott is voltak eltérések. Ma végignézve rajtuk tudom, hogy 3-4 van, akire azt mondom ma is, hogy tetszene és talán 1-2 akire azt mondanám, hogy örülnék ha a párom lenne (legalábbis külsőleg). Belsőleg meg nem ismerem egyikőjüket se, mert nem volt még komolyabb kapcsolatom, szóval nem tudok nyilatkozni. Nyilván változik az emberi ízlés, preferenciák, elvárások.

Hogy a kérdező kérdésére reagáljak. Ez is függ sok mindentől. Én úgy gondolom, azok akadnak ki egy jelentősebb korkülönbségen, akik annyira konzervatívak, hogy a mai világban is megbotránykoztatja őket egy ilyen. Vagy azok, akik valamilyen oknál fogva nem akarják elfogadni, hogy egy ilyen pár tud boldog lenni és inkább elítéli őket. Nyilván ez is sok mindentől függ, én hiszem, hogy többet jelent a közös érdeklődés, életcél egy kapcsolat során, mint a korkülönbség.

#6, "Ezúton is bocsánat a sztereotípiák miatt." - megbocsátom.

Én 49 évesen lettem utoljára apa, 4-fél 5 között szokott felsírni, átpelenkáztam, megetettem, én fél 6 és fél 7 között főztem nekike ebédet, átcsomagoltam őt is, meg a két évvel bagyobbat is, munka után vacsorát főztem és megfürdettem őket.

Magadból, vagy a kortárs srácokból kinézed ezt, meg azt, hogy ezt lazán, mint az élet normális rendje megtegyék (+ takarítás, mosás, vasalás is, de azt nem kizárólag én).

De bocs, ha sztereotíp duma volt.