Ti hagynátok hogy ennyire belemásszanak az életetekbe? Mit tennétek a helyemben?

Két dolog amin elgondolkodtam, és amit a többi válaszoló eddig nem írt

1. Bejárkál, pofátlan, nagyképű, kutat a cuccaid között, téged aláz. Ha azt nem is számítjuk bele, hogy gyakorlatilag bármit ellophat, akkor is, és most vulgáris leszek, de nem gondolod, hogy ennyi erővel akár már bele is matyizhatott a fehérneműidbe, vagy kamerákat rakhatott fel, amin téged néz esténként hogy zuhanyozol.

Persze, elsőre nevetségesnek tűnik, de ha valaki hatalmat kap, és hasonló személyiségű mint a sógorod, akkor nagyon extrém módon visszaélhet vele (és ebben az esetben a hatalom egyenlő azzal, hogy bármit megtehet veletek és a lakásotokban).

2. Zárcsere. Meglesz oké. Ha kicsit bekeményítesz, akkor elhiszem rólad, hogy nem adsz neki kulcsot. Ennyivel le is lehetne zárni. De abból amit leírtál a férjed személyiségével kapcsolatban, nem gondolod, hogy ő simán fog adni neki egy kulcsot? Még csak könyörögnie sem kell a sógorodnak, máris a kezében az új zár kulcsa. Erre találj megoldást.

A 42-t én kiegészíteném azzal, hogy ha kirándulni mentek, akkor még csak ideiglenesen se adjatok kulcsot a sógornak. Szerintem önhatalmúlag lemásoltatná, simán kinézem belőle.

Ezentúl anyósodnak adjátok tartalék kulcsot, adjátok meg neki a riasztó kódját, és tüntessétek el a sógort az életetekből.

Egyébként a ruhás szituációt egyszerűen nem tudom elképzelni. Közli, hogy téged minimum meg kellene verni, te meg állsz, és nem mondasz rá semmit? És a férjed is tűri, hogy a sógor alázzon? Vagy mit mondott ebben a szituációban?

Én minimum a képébe vágtam volna, hogy nyolcszor annyi keresek mint, te vazze, megtehetem, hogy azt veszek, amit akarok. És szépen, ezzel a lendülettel kidobtam volna a házból, mint macskát.....ni. Lehet, hogy én vagyok túl temperamentumos, de nem tűrném el, hogy így beszéljenek velem, és a férjemtől sem, hogy ne álljon ki mellettem.

Be kell keményítened, és a férjeddel is közös nevezőre kellene jutnotok.

Őszintén úgy érzem, hogy te meg sem próbálod megoldani ezt a helyzetet. A helyedben odamentem volna, és megmondom sógornak, hogy kinek az életében vájkáljon, és azonnal visszaveszem a kulcsokat.

Legközelebb majd abba is beleszól, hogy miért veszel fel tangabugyit?...

Tévedtem, mégsem vagy valami okos, ha ennyi válaszból sem értesz.

Amit te csinálsz az ugyanis nem konfliktuskerülés, hanem öngyilkosság. (Abban az értelemben, hogy ez így nem élet, és nem is lesz az.)

Na jó, nem tudunk segíteni.

Nem érted meg, hogy nem természetes a te reakciód sem, meg a férjedé sem.

"Én próbálom, de nem akarok veszekedni, inkább elhatárolni magam tőlük. "

Nem akarlak megbántani, de ez nem próbálkozás, ez csendes beletörődés. Nem tudod elhatárolni magad valakitől, ha ő önhatalmúlag teljesen belemászik az életedbe (kulcsa van hozzá), és te nem teszel ellene semmi konkrétat.

Ezt nem lehet megmagyarázni azzal, hogy ő ilyen, el kell fogadni, ne törődj vele...stb. Miért kellene elfogadni? Ha valaki pofátlan, bunkó paraszt, az nem érdekel, nem foglalkozom vele, egészen addig, amíg a viselkedésével békén hagy. Ha nem, onnantól kezdve ez zavar, mert velem szemben ne legyen pofátlan, bunkó paraszt. És ha ezt egy ilyennek nem magyarázod el az ő szintjén, határozottan és ellentmondást nem tűrően, akkor magától soha az életben nem is fogja észrevenni, hogy ő egy pofátlan, bunkó paraszt, aki túl messzire ment. (és folytatja a viselkedését ugyanúgy a végtelenségig)

Legyél tökös csaj, állj a sarkadra, és először az életben oszd ki úgy istenesen a sógort. Ezentúl tudja majd, hogy merre hány méter.

Komolyan, ilyet megcsinálna, én már leüvöltöttem volna a fejét. Bocsánat, megint kicsit temperamentumosra sikerült a mondandóm.