Ti hagynátok hogy ennyire belemásszanak az életetekbe? Mit tennétek a helyemben?

Lehet én vagyok túl érzékeny, de már nem bítom elviselni sógoromékat.

A helyzet az, hogy szabadúszó tolmács/fordító vagyok, így a napom nagyjából abból áll, hogy korán kelek, elutazom az adott helyszínre, van hogy 3-4 órát vezetek oda, amint hazaérek fordítok, sokszor egész éjszaka, vagy épp felkészülök a másnapi tolmácsolásra. (Nincs minden nap tolmácsolásom, de van olyan hetem amikor 3-4 nap is akár, ezeken a heteken kb napi 4 órát alszom). A lényeg, hogy sógoroméknak van kulcsa a házunkhoz (engem már ez is zavar), sógor be is járkál előszeretettel. Tegnap délután kiderült, hogy ott volt, amíg nem voltunk otthon, kutakodott...és a lényeg, hogy simán belemondja a képembe, hogy volt nálunk, s látja megint nem főztem semmit. A másik dolog, vettem pár ruhát, megnézte az árukat (elő volt hagyva a zacskó, s belenézett!), s jól letolt, hogy engem jól megverni kevés lenne, hogy ennyi pénzért vettem blúzt. Férjemnek mondtam, hogy ilyenkor úgy belemondanám a képébe, hogy mennyi pénzt keresek, mert persze ő azt hiszi, hogy egy nő nem kereshet többet mint ő, főleg nem ilyen kis semmi munkával, mert "én csak otthon fordítgatok, meg kéthavonta kirándulok" (kéthavonta vállalok külföldi tolmácsolást, ami minden csak épp nem kirándulás). Azon kívül, hogy sokat dolgozom (most sok pénzre van szükségünk, mert egy vállalkozást akarunk indítani, ami mellett majd tudunk gyereket is vállalni, mert a mostani életvitelem sokáig nem folytatható, így is gyomorproblémáim vannak a sok stressztől, kávétól, éjszakázástól), a ház mindig tiszta, heti 3x főzök, igaz süti max csak kéthetentr van. Férjem nem egyezik bele, hogy cseréljünk zárat, mert majd mit fognak gondolni...