Ti hogyan kezelnétek és tartanátok a kapcsolatot a szüleitekkel, ha már külön élnétek, de akkor is ugyanúgy bele akarnának szólni az életetekbe?

Hány éves vagy most?

És hány évesen költöztél el?

Második válaszoló.Ott írja hogy külön élnek.

Amúgy a kérdés engem is foglalkoztaz.Már tettem fel ma egy hasonló kérdést.

Beleszólni igazából nem tudnak, legfeljebb okoskodnak. Rém idegesítő nekem is, rájuk hagyom, hadd mondják a magukét, én meg csinálom úgy, ahogy én gondolom :D

Szerencsére messze lakok tőlük, ritkán találkozunk, és olyankor nem akarnak megnevelni, csak örülnek a társaságomnak.

Anyám mindenbe bele akart szólni. Próbáltam nem foglalkozni vele, tudod, egyik fülemen be, másikon ki. De amikor már azt kezdte el magyarázni, hogy miért az x boltban veszem a szalámit, és nem az y boltba, akkor párszor visszaszóltam, hogy az én életem, az én döntéseim. Folyton azt magyarázta, hogy mire kell költenem a fizetésem. Hát szerintem ehhez semmi köze, főleg, hogy már nem otthon lakom. Zavarta, hogy a férjemmel lakásra gyűjtünk, ő elvan adósodva, és azt szerette volna, ha inkább az ő hiteleit fizetjük ki.

Amióta babát várok, csak rosszabb lett. Mindenről volt véleménye. Hiába mondta, hogy az ő terhessége ilyen és ilyen volt, az enyém egész más lett, és ez nagyon bántotta. Végül nagyon összevesztünk. A veszekedésünk amiatt robbant ki, hogy eddig váltig állította, hogy 0 pozitív a vércsoportom. Aztán kiderült, hogy A negatív vagyok. 3-szor voltam vérvételen, háromszor nézték meg, de szerinte az orvosok hibáztak. Aztán már nem volt visszaút, kirobbant belőlem minden, ami az évek alatt összegyűlt.

Több, mint 4 hónapja nem beszéltünk. Azt mondta, neki nincs lánya, és unokája sem. Azt sem tudja, hogy fiam, vagy lányom lesz.

Hiányoznia kellene, de igazság szerint megkönnyebbültem, hogy már nem jön a hülyeségeivel.

Ma már úgy gondolom, azért akart mindenbe beleszólni, mert helyettem akarta élni az életem, mivel a sajátját elcseszte.

Én amikor összeköltöztem a párommal (mostmár férjem) 23 évesen, hónapokig nem hagyott békén minket anyám. Össze akart ugrasztani minket, és engem hazaköltöztetni. Csak tudnám miért, amikor otthon is állandóan piszkált, ordítozott velem, és alig várta hogy elköltözzek.

De volt egy pont, amikor már túlment azon a bizonyos határon, és onnantól nem beszéltem vele 2 évig.

Azóta külföldre költöztünk, kicsit jobb lett a kapcsolatunk, de nem szabad beleesnem abba a hibába, hogy beszámolok neki az életemről. Sajnos vele tartani kell a 3 lépés távolságot. De így hogy évente csak 2szer találkozunk, meg 2 havonta beszélünk, el lehet viselni.

Van olyan szülő, pl. a párom szülei, akire csak elég rászólni, ha beleüti az orrát olyanba, ami nem az ő dolga, aztán persze megsértődik, de utána visszafogja magát. Sajnos az én anyámmal drasztikusan kellett elvágni ezt a szálat.