Mit csináltok, amikor ismerősök, rokonok, anyós, após, sógornő megpróbál beledumálni az életetekbe és a gyerekkel kapcsolatos dolgokba?

Konkretan mire gondolsz, hogy erted konkretan azt, h beledumal? Nem mindegy, h javasol, keretlenül elmondott velemeny, semmit sem szol, de direkt ellened dolgozik/tesz, radbeszel a gyerekeknek..stb.

"Nem nyomasztott a konfliktus, vagy épp a kompetenciátok megkérdőjelezése?" - niylvan mindenkit zavar es mindenkiben rossz erzest okoz a belekontarkodas.

Szia! Amíg pici volt jobban idegesített, hogy ha beleszóltak mit-hogyan-stb, ahogy nőtt úgy szoktam a beszólásokat. Nem nagyon csináltam nagy ügyet belőle, inkább magamban durrogtam, próbáltam higgadt maradni, (nem mindig sikerült) vagy nem mondtam semmit (oltári hülye beszólásokra) vagy meghallgattam, aztán egyik fülemen be, másikon ki. Az építő jellegű kritikát, jó tanácsot elfogadtam/elfogadom most is pl anyósomtól. De azért régebben neki is voltak olyan beszólásai amitől kiakadtam. pl: kb 6-8, anyatejes gyereket szoptatok, erre odaszól, hogy ne csak azt a ROSSZ tejet adjam már szegény gyereknek, legalább teát adjak neki! Na most erre mit tudsz mondani? Szerintem felesleges ilyenkor elkezdeni, hogy de az anyatej a legjobb neki, minek adjak mást ha szomjoltó is, amúgy is elég hat hósan hozzátáplálni, stb. Úgyhogy csak néztem. :D (nevettem)

Anyukám is pórbált terelgetni, főleg hozzátáplálás témában. Szerinte már 3 hónaposan enni KELL a gyereknek, mi is ettünk pipilevest, tört krumplit. Erre annyit mondtam, hogy ez az én gyerekem, én tudom mi a legjobb neki, különben is ehet még életében elégszer pipilevest. 6 hósan megetetheti tört krumplival, de addig nyugi.

Van mikor még most is beszólnak, ritkán és meg sem hat már. De legtöbben már elismerik, hogy valamit jól csinálhatok mert nagyon jó gyerekem van, szépen viselkedik, kedves, odaadó, nem irigy, nem hisztis. Selypít a gyerek ezért logopédiai gyakorlatokkal próbálunk segíteni neki, logopédus ajánlott egy jó könyvet, anyósom megvette, hétköznap én, hétvégén ő foglalkozik belőle a gyerekkel és el kell ismernem, hogy ebben jobb, mint én, a gyerek vele szívesebben is tanul. Szóval az ehhez kapcsolódó tanácsait szívesen fogadom (hogy tegyem elviselhetőbbé a tanulást, stb)

Nehéz úgy konkrét példát írni, hogy te magad se írsz.

Tanácsokat kaptam konkrét helyzetekre. Pl. pár hónapos volt a gyerek, amikor letettem aludni és nyöszörgött (szerintem). Anyósom mondta, hogy maradjak, ne menjek be hozzá, ezzel altatja magát. Leültem, vártam és igaza lett.

Vagy anyám szólt, hogy kicsit szigorúbban kezeljük a másfél éves viccesnek tűnő odacsapásait, mert bölcsődében ez már agresszióként bukkan fel és gondunk lesz vele. Ezt se vettem rossz néven, egyszerűen én nem gondoltam ennyire végig a dolgot.

Vita apámmal van folyamatosan, ha együtt vagyunk. Az öltöztetés rétegességéről. A gyerek hideghez van szoktatva, nem beteges. Apám 30 fok közelében is zoknit adna rá, vagy általában 2-3 réteggel többet, mint indokolt. Itt egyszerűen megmondom, hogy én gyerekem, én felelősségem, nem lesz rajta pulóver 25 fokban.

Akkor csitult a dolog, amikor egyszer ráhagytam apámra, ő meg sétából visszafordult, hogy oké,igazam volt, izzad a gyerek, benézte, vetkőztessük.

De ebben sem érzek kompetencia megkérdőjelezést. Apám fázós, innentől ha ő fázik, szerinte mindenki más is. Gyerekkomban is őrületbe kergetett a "ne mezítlábazz, vegyél fel pulóvert" dolgokkal. Vagy csak mögém settenkedett és rám terített valamit, mert szerinte fáztam. Ezt még felnőttkoromban is megcsinálta néhányszor.

Vagy ha náluk voltunk, januárban besettenkedett hozzám éjjel és becsukta az ablakot, mert szerinte megfázom. Én meg évek óta nyitott ablaknál alszom télen és soha nem vagyok beteg.

Nettó hülyeségeket sógorom szokott néha mondani. De velük ritkán találkozom, alapvetően kedves, melegszívű ember. Így bólogatok, aztán nem úgy csinálom, ennyi.

Egy példa: 8 hónaposan még nem ült, de már négykézláb ringatta magát, a mászás előszobájában volt. Sógorom mondta, hogy állítsuk két lábra és járassuk sokat, mert akkor okosabb lesz.

Bólogattunk, aztán nem csináltuk. Havonta látja gyerekorvos, ha ő szólt volna, hogy valami nem oké, arra figyeltem volna.

Nálunk a családban senki nem pofázik bele más gyereknevelésébe. Unokatesóm felesége viszont okoskodik, hogy mi a jó, mi a nem.

Egyszer vendégségben voltunk egy rokonnál, ahol összegyűlt a család. Jelen volt az unokanővérem is az akkor 7 hónapos gyerekével. Amikor a tortát ettünk, felsírt a gyerek. Anyja kedvesen beszélt hozzá, hogy biztos éhes és megy is megetetni. Kérdezte a házigazdát, hol teheti meg zavartalanul. Ő az egyik szobát javasolta. Erre az unokabátyám felesége azt mondta, hogy szoptathatja az asztalnál, nem zavar. Erre mindenki elképedve nézett rá:

"Étkezés kellős közepén?" "Ennyi ember előtt?" "Az illetlenség" "Ez csak rájuk tartozik"

Amikor az unokanővérem bement a szobába. A nő visszapofázott nekünk, hogy mi a probléma abban, hogy nem szoptathatja a közösségben. Mások is ezt teszik. Haljon éhen a gyerek?

Próbáltunk neki elmagyarázni, hogy ez intim dolog, ami csak rájuk tartozik. Be lehet osztani az időt, amikor elmennek valahova (pl. parkba), stb. De ő hajthatatlan volt. Okosabb akart lenni másoknál. A másik unokanővérem mérges lett, mondta neki, hogy ha nem hagyja békén a húgát, akkor takarodjon innen. Perverz alaknak is nevezte, mert szerinte abban leli az örömét, hogy másokat lát szoptatni vagy őmaga is ezt teszi az utcán.

Erre úgy kiakadt, hogy el is ment. Azóta se láttunk őt.

Nem is baj, mert egy tényleg egy buta, paraszt nő volt.

Erre az unokabátyám felesége azt mondta, hogy szoptathatja az asztalnál, nem zavar. Erre mindenki elképedve nézett rá:

"Étkezés kellős közepén?" "Ennyi ember előtt?" "Az illetlenség" "Ez csak rájuk tartozik"

Bocsanat, h OFFolok, de annyira szep sztori!! Sajnos nalunk, külföldön, pont forditva van, mert sztem is intim dolog, de itt engem nezett hülyenek a rokonsagom es gyakorlatilag mindenki (ettermi dolgozok, ismerösök is). Tenyleg nem figyelnek, es szerintük egy termeszetes dolog, amiert nem kene elvonulni. Etteremben a kereszteleskor es azota mas rendezvenyeken pl. nem is tudtak biztositani külön helyseget! Volt, h kimentem az autoba, de ha mar nagyon a közeppontban voltam, nem mertem es ahogy javasoltak, a sarokba elvonultam (persze elfordulva). Kihangsulyozva, h en igy erzem, persze "ram hagytak", de erzem azt, h itt en vagyok a Joker, aki kilog a sorbol.

Fel is merült bennem a törtenet elejen, h talan innen szarmazik ez a rokonod. De a vegen: "Erre úgy kiakadt, hogy el is ment. Azóta se láttunk őt." - jaj, de nagy kö esne le a szivemröl, ha igy elvonulnanak... :D