Miért kéne kedvelnem? Miért kéne segítenem neki?
Most én leszek a gonosz unokatesó.
Van egy unokahúgom, aki szellemi fogyatékos, az egyszerű mondatok elolvasása és értelmezése is problémás nála, beszédnél többször le kell tagolni neki a mondatokat. És egy elkényeztetett hisztérika egyben, akinek mindig mindent elnéznek.
Pl gyerekkoromban bármikor megüthetett, leköphetett, szétvághatta a játékaimat, közölték velem, hogy ÉN viselkedjek, mert ő hátrányos helyzetben van, ne merészeljem felemelni a hangom/megütni (1 év eltérés van köztünk). Ha megtettem, akkor az egész család ordibált velem és a pólómnál fogva ráncigáltak stb.
Röviden: még a hangja is irritál és nem érdekel, hogy ez mennyire nem fair egy sérült emberrel szemben.
Igen, csak a család kitalálta, hogy hozzám költözik albiba (egyetemista vagyok, diákmelózom, lett egy üres hely a szobámban). Ők fizetik az ott lakását, meg ő is dolgozna valami gyárban (így ez lenne a költőpénze), csak annyi lenne a feladatom, hogy vigyázzak szerencsétlen párára, tanítsam meg takarékoskodni.
Én udvariasan visszautasítottam, hogy úgy vélem nincs köztünk olyan jó viszony, hogy ez jó ötlet legyen + én hajnalban már lelépek és este hazaérek a munka miatt, így nem is lennék hasznos segítség.
Most áll a bál, hogy a családot hátba támadtam, hálátlan vagyok, mindennek el lettem hordva.
Most komolyan azért kéne elviselnem a jelenlétét, mert a "szent családom" kitalálta?
Jelenleg facebook chat-en, telefonon is állandóan írogatnak, hívogatnak, hogy gondoljam meg magam és nem tudok mit csinálni, mert engedni nem fogok :(
Milyen indokkal lehet őket leállítani?
"Nekem nagyon úgy tűnik, hogy a család -és ez csúnyán fog hangzani- de meg akar szabadulni az unokahúgodtól, és így akarják rádsózni. "
Egyetértek és ezt megmondanám nekik is. Utána pedig ignorálnám a rokonságot.
Ez nagyon durva.
Nyilván ne engedj, de bármit mondasz, úgy tűnik, úgyis Te leszel a gonosz számukra. Próbáld túlélni. Még mindig jobb lesz, mintha a nyakadba varrják az unokahúgot, aki bizonyára elkövet majd hibákat és Te leszel a hibás mindenért a család szerint, de még nyugtod se lesz a saját szobádban.
Én elmondanám az igazat, ahogy Te is elmondtad, hogy nem akarod és otthon sem vagy. Ha nem hisznek és mindenfélét gondolnak, azzal már igazán nem tudsz mit csinálni, elmagyaráztad, visszautasítottad, remélhetőleg lenyugodnak valamikor.
Megáll az ész, miket képzelnek.
Ők egy Pest megyei kis városban élnek, az unokahúgom meg Budapesten kapott állást a szülei ismeretségének köszönhetően, így napi több mint 4 órát kéne utaznia, amire a szülei nem szeretnék elengedni, mert veszélyes (simán szóba áll és elmegy idegenekkel).
Egyik csoporttársam jövő héten nézi meg a lakást, ha szerencsém van, akkor Ő jön :)
Gondolom, hogy azt akarják, hogy dolgozzon a lány, a lakóhelyén erre nem lenne lehetőség, és most kapóra jönne nekik az unokatestvér albérlete.
Nekem inkább az a furcsa, hogy a lány szülei simán rábíznák a gyereküket egy olyan rokonra, aki szinte egész nap nincs otthon, azzal a szöveggel, hogy "vigyázz rá, tanítsd meg erre-arra".
A gyerekkori élményekből kiindulva nem az volt a gond, hogy a lány fogyatékos, hanem az, hogy erre hivatkozva neki mindent lehetett és mindent elnéztek neki, azt is, ha (akaratlanul) mást bántott, megalázott. Most pedig lényegében ugyanezt várják el a kérdezőtől, vagyis hogy ne a saját érdekeit tartsa szem előtt, hanem képes legyen bármekkora áldozatot hozni az unokatestvérért, akár azt is, hogy éveket csússzon az egyetemen.
Ha ilyen ára lenne, én nem vállalnám, ahogy a felelősséget sem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!