Szerintetek segítenem kellene? Igazságtalannak érezném.
Én külföldön élek 15 éve, itt jártam egyetemre is, mindent magamnak finanszíroztam, senki nem segített, magamnak építettem kapcsolatokat, ismeretségeket, stb. Az öcsém most 20 éves, és a legutóbbi hazautazásom alkalmával leült velem a család (apukám, az élettársa és az öcsém), hogy intézzek neki valami egyetemet, addig lakhatna nálam, persze apukámék mindent fizetnének neki.. Olyan volt, mintha arcon csaptak volna. Nekem meg kellett küzdenem mindenért, amim van, neki meg az ölébe hullhatna. Ezt meg is mondtam, hogy szerintem neki is meg kellene dolgoznia azért, hogy ebben az országban lakhasson (nem EU-s, így nehéz kijutni), nem pedig abból kellene megélnie, amiért én megdolgoztam, de erre én voltam az önző dög, mert nem vagyok képes segíteni a testvéremnek, stb. Mindig szívesen segítettem nekik, anyagilag is támogattam őket, ezért is esik ez most annyira rosszul. Egyszerűen én azt az elvet vallom, hogy ha valamit el akarunk érni az életben, azért dolgozzunk is meg. Persze segíteném az öcsémet, lakhatna addig nálam, amíg nem talál magának albérletet/kollégiumot, de nem tovább, és már így is többet kapna, mint amim nekem volt.
A másik, ami még így harmincon éves fejjel is rosszul esik az az, hogy neki fizetnék a teljes egyetemet, nekem meg akkor sem segítettek, mikor az orvosi mellett két állásom volt és még így is csak kenyeret tudtam enni, pedig megtehették volna, mondván én akartam, csináljam meg egyedül. Ezt akkor meg is tudtam érteni, de most már egészen más fényben tűnik így fel..
Szerintetek kinek van igaza? Tényleg én vagyok az utolsó szemétláda?
Részben igazad van. Azért, mert neked is a nulláról kellett kezdened, azért mert amiért keményen megdolgozunk annak érezzük igazán az értékét.
Az már más kérdés, hogy saját testvéremnek ott segítenék a te helyzetedben ahol tudnék. Csak azért, hogy neki sokkal könnyebb legyen. Persze csak addig amíg ő ezt értékeli, amíg nem rajtam élősködik.
Én megértem, hogy neked ez rosszul esik, de most őszintén, azért mert neked rossz volt, legyen az öcsédnek is rossz? Egy közeli rokonomra emlékeztetsz, aki gyerekkori frusztrációját igyekszik kivetíteni rám. Lehet hogy tévedek, de nekem totál ez jött le az írásodból.
Tényleg nem értem mért ne segíthetnél neki, ha megteheted. Vannak akik vadidegen embereknek segítenek, te meg az öcsédnek se akarsz, mondván hogy helyetted se kaparták ki a mogyorót. Én biztos vagyok benne, hogy a helyedben próbálnám segíteni, amíg látom hogy tanul, és igyekszik.
Becsülendő, hogy önerőből ennyi mindent elértél, de hidd el, van elég ember a Földön akivel versenghetsz, család viszont csak egy van, öcséd csak egy van. Normális kereteken belül én segíteném ahol tudom. Tedd már félre a frusztrációidat, te továbbra is csak profitálni fogsz a saját lelkierődből.
25/N
Én a helyedben először azt tisztáznám, hogy milyen viszonyban vagy az öcséddel (ugyanis vele kellene majd együtt élned, akár rövid időre is). HA jó viszonyba vagytok, akkor miért is ne? Az hogy a szüleid úgy bántak veled akkor és ott az egy dolog, de szerintem erről az öcséd semmit sem tehet(ett). Bár van egy sejtésem, hogy akkoriban az öcséd éppen kamaszodott és a szüleidnek kisebb gondja is nagyobb volt, mint hogy veled foglalkozzanak aki már "kész felnőtt" volt. Akkoriban a szüleidnek (bár nem akarom védeni őket) 2 gyereket kellet nevelni, és ki tudja éppen milyen anyagi helyzetben voltak. Most egyel kevesebbet kell nevelni (ismét bocsi ) támogatni így könnyebb nekik anyagilag. A lelki dologhoz nem akarok hozzászólni mert szerintem azt már nem lehet kimagyarázni, arra nincs mentség.
Én a helyedben nem az öcsémen bosszulnám vissza a dolgot, hanem rajtuk: pár bőrt lehúzni róluk (anyagilag, pl.: elég magas bérleti díj vagy rezsihez való hozzájárulás), hogy ők is késztetve érezzék magukat hogy az öcséd minél előbb a saját lábára álljon (kolesz albi stb), mintsem, egy bébiszitter szerepet, akire rá lehet sózni az öccsét...
remélem átment az üzenet :)
Az öcséd egyáltalán akarja ezt az egészet? Nem lennék meglepve, ha a szüleid találták volna ki.
Egyébként simán mondhatsz nemet. Nem kell drámázni. Az öcséd is felnőtt ember, intézze a dolgait.
Amiben viszont nincs igazad: közönséges irigység összehasonlítgatni, hogy ő mit kap és te mit kaptál. A szüleid arra költik a saját pénzüket, amire akarják.
Az én húgom egy bazi drága fősulira járt, és ki is fizették neki. Eszembe nem jutott balhéni rajta, mert én is oda jártam, ahova akartam, más kérdés, hogy az ingyen volt.
Részben igazad van részben nem.Azért mert neked nehezebb volt,nem feltétlen kell hogy neki is így legyen.Pl.párom szüleinek nem volt akkor épp tökéletes az anyagi körülményük amior árom járt gimibe,de elvégezte van is egy jó állása(igaz suli után egyböl meloznia kellett).A fiatalabb tesok viszont megtehetik hogy egyetmre mentek,mert jobb lett kicsit az anyagi helyzetük.Lehet hogy ittis kicsit most könyebb a szüleidnek mint akkor.
Te megdolgoztál azért amid van és tiszteletremélto is,de ne az öcsköst büntezsd azért mert a szüleid támogatják.(Gondolj bele visszamenöleg hogy a szüleid neked ajánlották volna fel hogy segitenek,akkor mondtad volna hogy nem nem nem kérek belőle,majd gürizek inkább és utána tanulok,lehet ugy áltál volna hozzá hogy tanulsz és utána legalább lesz egy jo melohelyed,esetleg támogatod öket ha már ök is gegitettek.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!