Miért kell anyámnak ennyire igazságtalannak és szemétnek lennie velem? -. -

Az írásod alapján okos, értelmes fiú lehetsz, akiben jobban kellene bíznia anyádnak. Sajnos túlságosan félt, és átesett a ló túlsó oldalára.

Nem kell vele veszekedned, mert akkor oka is lesz rá, amiért nem enged sehova. Inkább add elő nyugodtan a mondandódat, érvelj, nyugtasd, és légy kitartó. Gondolom mostanában kezdtél (kezdtél volna) eljárogatni otthonról, és még nem tudja, mire számíthat. Annyi mindent hall az ember rossz társaságról.. De szerintem idővel javulni fog a helyzet, ne keseredj el. Légy vele nyitott, beszélgess vele adandó alkalommal, hogy tisztában legyen vele, nem vágysz drogokra, züllésre, terveid vannak a jövődre nézve, nem fogsz elkallódni, és akkor talán jobban fog BÍZNI benned. Ez a fajta vattába csomagolós szülő típus ugyanolyan gyakori, mint a mindent megengedős.. egyik sem túl szerencsés. De ne hagyd, hogy ez megrontsa a viszonyotokat. Szerintem 1 éven belül rendeződni fognak a dolgok, csak légy mindig észnél!

Minél többször tudsz kimozdulni és érsz haza egészben, annál könnyebben megy majd a következő alkalom..

Szerintem az első hozzászóló nem gondoltam komolyan azt amit írt - legalábbis remélem.

Nagyon őszintén és komolyan mondom neked, hogy fogadd meg édesanyád szavát, ne verd át. Semmire sem jó az, ha később mész haza, előbb utóbb úgyis kiderül - majd utána annyira sem fog megbízni benned, mint eddig. Nagyon jól tudom mit érezhet anyukád.

Biztos vagyok benne, hogy nem azért mond nemet, mert rosszat szeretne neked, éppen fordítva! Nagyon is szeret, félt téged, hidd el nekem! Nem akarlak megbántani, de érts félre... de 14 évesen nem értheted ezt. Figyeld csak meg, 5-6 év múlva hálát fogsz adni anyukádnak, hogy ilyen gyereket nevelt belőled.

Én, most 27 évesen örültem volna neki, ha az én anyám ennyire féltett volna, mint téged. Nézd csak meg, mi lesz majd azokból a haverokból akik bandázni járnak 14 évesen.

Dohányzás, alkohol, drog, iskola mellé járás, semmi szakma. Nagyon kérlek, ne vedd rossz néven édesanyád szavait! Mind azt bizonyítja, hogy mennyire de mennyire szeret és félt téged!

Én inkább a mama kicsi fia lennék, minthogy lezülljek, ne legyen szakmám, alkoholista legyek, esetleg valami szörnyűség történjen velem.

Tudom, ezek eléggé a végletek, de jobb félni, mint megijedni!

Továbbra is csak ámulok, hogy lehet hogy egy 14 éves fiú ilyen értelmesen kezelje a problémát!:)

Biztos vagyok benne, vagy olyan komoly gondolkodású, hogy nem ártana neked a "társasági élet", de erről inkább őket kell meggyőznöd! Szerintem ilyen hozzáállással nem fog túl sok időt igénybe venni, ne izgulj..

Teljesen természetes, hogy szeretnéd, ha ők is örüljenek a te örömödnek, ez a felnőtt kapcsolatok sajátossága, szerintem a legtöbb ember 19-20 éves korára jut el eddig a szintig. Előtte inkább a tiltakozás és lázadás tölti ki a kamaszok életét, és csak később támad fel az igény a kölcsönös elfogadásra..

Szerintem te érettebb vagy a korodnál, ezért jelentkezett nálad ilyen hamar a probléma, a szüleid pedig kétségbe vannak esve, hogy ilyen fiatalon máris micsoda vágyaid vannak..:)

Sok sikert, kitartást!