Szerintetek segítenem kellene? Igazságtalannak érezném.
Én külföldön élek 15 éve, itt jártam egyetemre is, mindent magamnak finanszíroztam, senki nem segített, magamnak építettem kapcsolatokat, ismeretségeket, stb. Az öcsém most 20 éves, és a legutóbbi hazautazásom alkalmával leült velem a család (apukám, az élettársa és az öcsém), hogy intézzek neki valami egyetemet, addig lakhatna nálam, persze apukámék mindent fizetnének neki.. Olyan volt, mintha arcon csaptak volna. Nekem meg kellett küzdenem mindenért, amim van, neki meg az ölébe hullhatna. Ezt meg is mondtam, hogy szerintem neki is meg kellene dolgoznia azért, hogy ebben az országban lakhasson (nem EU-s, így nehéz kijutni), nem pedig abból kellene megélnie, amiért én megdolgoztam, de erre én voltam az önző dög, mert nem vagyok képes segíteni a testvéremnek, stb. Mindig szívesen segítettem nekik, anyagilag is támogattam őket, ezért is esik ez most annyira rosszul. Egyszerűen én azt az elvet vallom, hogy ha valamit el akarunk érni az életben, azért dolgozzunk is meg. Persze segíteném az öcsémet, lakhatna addig nálam, amíg nem talál magának albérletet/kollégiumot, de nem tovább, és már így is többet kapna, mint amim nekem volt.
A másik, ami még így harmincon éves fejjel is rosszul esik az az, hogy neki fizetnék a teljes egyetemet, nekem meg akkor sem segítettek, mikor az orvosi mellett két állásom volt és még így is csak kenyeret tudtam enni, pedig megtehették volna, mondván én akartam, csináljam meg egyedül. Ezt akkor meg is tudtam érteni, de most már egészen más fényben tűnik így fel..
Szerintetek kinek van igaza? Tényleg én vagyok az utolsó szemétláda?
válasza: válasza:
válasza:TELJESEN MEG TUDLAK ÉRTENI!
(Picit hasonló szituban vagyok én is.)
Nálunk is csak a testvéreim kaptak meg mindent.
Amit elértem, az mind és kizárólag a saját kitartásomnak köszönhetem!!
Sokszor fűteni sem tudtam és az egerek szaladgáltak a garázsban, amiben laktam évekig!
Rendszeres látogatója voltam, a zálogházaknak!
Mostanra már rendeződött az egzisztenciám.
Sokat utazom és meg tudtam vásárolni pl. egy kis tengerparti apartmant is.
A "hírre", az eddig rám se hederítő családtagok és ismerősök, pedig simán egymással megegyeztek, hogy ki és melyik héten megy majd nyaralni az én nyaralómba.
Még olyan távoli rokon is előkerült, akit még soha az életben nem láttam és azt sem tudtam, hogy létezik!
Gondolom sejthető, hogy mi volt a válaszom...
(Most természetesen én vagyok a legrosszabb ember az egész földkerekségen.)
válasza:Végig a szüleidről beszélsz.. Pedig az első legnagyobb kérdés az adott szituban szerintem, hogy öcséd mit szeretne? Ő hogy áll hozzá? Milyen a kapcsolatod vele? ..és egyáltalán milyen?
Sokak írták, ami igaz is, hogy ne az öcséddel szúrj ki a szüleid miatt.. ez nagy igazság. Beszéld meg vele, hogy mi az amit ő tényleg akar.. és segítsd, támogasd őt, de csak tanácsokkal szerintem. A többit ha úgyis intézik a szülők, akkor hajrá.. Az egyetemet mondjuk nem tudom, hogy miért tényleg Neked kéne intézned..
Mélységesen sajnálatos, hogy ez történik, de ezt max a szülőktől tudnád megkérdezni, hogy miért segítik őt ennyire, ha Téged anno egyáltalán nem...
Amúgy egy volt barátomnál pont fordítva van. Az idősebbik fiút támogatták mindig mindenben, hiába volt mondjuk tényleg talpraesettebb, a kisebbiket meg mintha nem is számítana, hogy az ő élete el sem indult, nagyon számba sem vették, csak ha nyaggatni kellett..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!