Miért kéne kedvelnem? Miért kéne segítenem neki?

Nézd... a lány olyan, amilyennek nevelték, nem feltétlenül az ő hibája. Első körben én végig gondolnám, hogy valósak-e még mindig az iránta táplált érzelmeim, vagy csak a múlt sérelmeit nem tudom lenyelni.

Ha valósak, akkor továbbra is azt mondanám, hogy nincs sem időm, sem lehetőségem segíteni neki, így nem szeretném ha odaköltözne és kész. Azt is hozzáteheted, hogy igen... kölcsön kenyér néha visszajár. Lehetsz bármekkora köcsög a családban, mindig te lettél meggyepálva az ő hülyesége miatt is hátrányos helyzet ide vagy oda, ezért nem sosem szeretted a lányt, nem kívánsz együtt élni vele és pont.

Ne engedj, mert meg fogod bánni, ha egy olyan személlyel laksz együtt, akit nem szívlelsz, az a munka, pihenés és tanulás rovására fog menni.

Ez elég indok, amit mondtál nekik, csupán ki kell állnod az érveid mellett. Hajrá!

Ha tanulsz és mellette dolgozol, senki nem várhatja el tőled, hogy huszonévesen gyámkodj valaki felett, akinek a létezéséért nem vagy felelős. A családodnak is tudnia kell, hogy az, amit tőled elvárnának, nem egyszerű feladat, függetlenül attól, hogy mennyire kedveled.

Ne engedj, még ha sértődés is lesz belőle, ekkora felelősséget nem rakhat senki a nyakadba akaratod ellenére. A szüleidnek esetleg próbáld meg ecsetelni, milyen szituk fordulhatnak elő, tényleg azt akarják-e, hogy te netán rendőrségre járj az unokatesód miatt, mert a nap 24 órájában nem tudsz vele lenni, és ki tudja, mibe keveredik bele. Vagy esetleg szeretnék-e, hogy emiatt csússzál az egyetemen - nekik azért mégiscsak te vagy a legfontosabb. Ne arra hivatkozz, hogy nem kedveled az illetőt!

Ha nem támogatnak a szüleid anyagilag, akkor jogodban áll eldönteni, hogy kivel akarsz együtt lakni és kivel nem.

Ha a lány a nap nagy részében felügyeletre szorul, akkor az még egy reális indok arra, hogy neked miért nem felel meg, amit kitaláltak.

Azt is megmondhatod, hogy te a bátyáddal ellentétben bizony komolyan veszed az egyetemet, rendesen bejársz órákra, könyvtárba, mellette dolgozol is, így bármilyen hihetetlen, de nagyon kevés a szabadidőd.

Nekem nagyon úgy tűnik, hogy a család -és ez csúnyán fog hangzani- de meg akar szabadulni az unokahúgodtól, és így akarják rádsózni.

Ne hagyd magad! Nem vagy gonosz ettől.

Mond meg, hogy nem és kész.

Ha nem támogatnak, végképp nem szólhatnak bele ebbe a döntésbe. Nem is egészen értem, hogy gondolják az egészet, sajnálom az unokahúgodat, de ha te önállóan eltartod magad, egyetemre jársz és dolgozol, éppen eleget teszel a családért. Egy fogyatékos személy felügyelete komoly felelősséget jelent, nem várhatják el, hogy még ezt is felvállald. Kicsit olyan érzésem van, mintha a szülei szabadulni akarnának ettől, és a te nyakadba sóznák...

Mondd el, hogy nem vállalod, és kész, nem tudod ezt a felelősséget magadra venni, ez a szüleinek a dolga. Szerezz lakótársat, mielőtt egyszer csak betoppannak a holmijával. Ha következetes vagy, majdcsak elunják.