Akkor én, kényelmes lennék? Nem lenne elég, és ennél többet kellene segítenem?

Barátnőm 17 éves, és anyukája otthon van, munkanélküli, nem dolgozik elég régóta, de a beszámoló alapján mindent a lánya csinál.

Gyakran mondja,hogy sütött,főzött, vagy épp teregetett,mosott, mosogatott,felmos,felsöpör, szóval kb ezekből levonva,nagyjából mindent ő csinál.

Viszont,én most ezek után kényelmesnek érzem magam, anyu dolgozik, de pont úgy mint ahogy eddig környezetemben láttam, mi megosztjuk,még így is. Főleg ha suli van.

Ha nincs kedve én mosogatok, ha előbb érek haza én mosogatok, ha itthon vagyok akkor is, ha éhes vagyok, akkor megkérdezem más nem enne-e,és összedobom a kaját, akár 2-3-4 fő részére is(de nem ilyen főzés szerű, csak mondjuk rántotta, vagy valami hasonló könnyebb étel) Ha pl: rakott krumplit csinál, ott abban is ketten csinálunk mindent, mert azt elkészíteni úgy sokkal gyorsabb,és egyszerűbb,közbe beszélgetünk.

Ha kell kismosok,kiteregetek, viszont én nem csinálok ennyi mindent még így sem, mint barátnőm.

Nem tudom, hogy ez akkor így helyes?

Ha anyu munkanélküli lenne, már szerintem amúgy is, mire hazaérnék rendbe lenne a lakás, még egy kanalat sem kellene odébb rakni, de még így is, mindig mindent megcsinálunk...

Több helyen hallom azt,hogy anya-lánya esetében, egyik nap ő mosogatok,másik nap az anya pl.

Így van beosztva mondjuk.

Most akkor ez,hogy normális? Ő nem csinál túl sokat? Meg akkor az anyukája mit csinál egésznap? Várja,hogy a gyerek a suliból hazaessen,és neki essen az aznapi teendőnek,mindennap? Mosás-takarítás-főzés-sütés(bár sütni a lány szeret)-mosogatás,gondolom náluk is van azért olyan,hogy hütőszekrény letakarítás, ajtó áttörlés,portalanítás,porszívózás, rendrakás, wc kitakarítása,fürdőkád kupucolása-mint minden családban.

Ti ezt,hogy csináljátok? Mennyit segít a lányotok?