Hogyan jellemeznéd az ilyen embert? Lusta, kényelmes vagy valami más?

Ha te vagy a felesége, akkor ne add fel, csapj az asztalra.

Az én férjem is eljátszotta ezt, bepróbálkozott az "én külföldi vagyok, ezt nem tudom" dumával is, akkor szembesítettem azzal, hogy ha a számítógéphez kell egy kütyű, akkor bezzeg utánanéz a neten, kikérdezi a kollégáit, megnézi a bolt címét a neten, elmegy és beszereli. Az agyzárlat meg csak akkor jön rá, ha az OBIba kell menni egy doboz csavarért. Hát frászkarikát.

:-o

most ez komoly????

Nem tudom róla, hogy: nő/férfi? idős/fiatal? dolgozik/gyesen van/munkanélküli?

Lehet depressziós is szegény és akkor nem bassztatni kellene, hanem segíteni rajta. Csak hát ugye sokkal könnyebb ítélkezni és minősíteni.

Amugy, tenyleg "anyuci pici fiacskaja" a elterjedt kifejezes ra.

A igazi gond ott van, hogy ha jol ertem, nem dolgozik - es ezek legtobbje, amit csinal, kenyszeres potcselekves.

"El kell kuldeni dolgozni" es akkor majd nem lesz ideje ezekre a hulyesegekre.

Tudom, mert en is hajlamos vagyok a husszabb passziv idoszakokban hasonlora (es nem vagyok ra buszke) de abban a pillanatban, ahogy van mint tenni, akkor azt teszem, es nem foglalkozok ezzel a hulyeseggel.

Ne legyünk már álszentek!

Nem olyan ritkaság ez egyik oldalról sem! Az egyik internetes fórumon írta valaki, hogy bevásárlás közben hallott egy apukát és fiát beszélgetni, hogy "ha ezt elcsesszük, akkor soha többet nem kell csinálnunk".

És őszintén szólva, mi nők is eljátsszuk néha a sebzett szárnyú madárkát.