Hogyan kéne segítenem az apukámon?

23 éves egyetemista lány vagyok, júniusban fogok végezni tanári szakon.

Nagyon szeretem a családomat - az apukámat is, pedig lassan úgy érzem, egyáltalán nem érdemelné meg. Nagyon rossz anyagi helyzetben vagyunk, anyukám alig a minimálbér fölött keres, és abból is hitelt törleszt. Van egy középiskolás öcsém, aki még nem tud dolgozni. És ott van apukám, aki már egy éve nem dolgozik. Volt egy vállalkozása, de sok év veszteséges működés után végleg tönkrement. És ezzel együtt tönkretette a családunkat is. Nem tudom már, hogyan viseljem el...mindenkit az őrületbe kerget. Egész nap itthon ül és arról panaszkodik, hogy neki milyen rossz egyedül. Újabban rendszeresem elsírja magát anyukám előtt, hogy rajtunk átok ül és ő már nem tud mit csinálni. Érettségije van csak, mert az egyetemet nem végezte el. Anyukám próbál neki állást találni, de hol tudna elhelyezkedni egy 50 éves ember nyelvtudás, számítógépes ismeret nélkül, érettségivel, akinek az egyetlen felmutatható képessége, hogy a több millió baleset nélkül levezetett kilométere. És nem is nagyon tesz semmit érte, hogy állást keressen. De minket folyamatosan piszkál, ha mi is itthon vagyunk. Persze elhiszem én, hogy rossz egyedül egész nap, dehát nem az ő dolga lenne állást keresni? Ehelyett viszont anyukámat piszkálja, hogy miért nem keres magának más állást.

Én nagyon szeretnék segíteni a családomon, de azon kívül, hogy eltartom magam a diákhitelemből és az ösztöndíjamból, nem tudom, mit tehetnék. És amíg nem találok munkát, saját lakást, hogyan támogassam őket? A párom szerint ez nem az én dolgom, de hogyan nézzem végig, hogy az öcsém lyukas nadrágban jár, anyukám pedig télen is edzőcipőben? Néha az az érzésem, mindenkinek könnyebb lenne, ha anyukám elhagyná apukámat, és ha lenne pénze albérletre, már valószínűleg meg is tette volna. Tudom, hogy borzasztó, hogy ilyet mondok...de már tényleg nem tudom, mi lenne a megoldás.

Ha valaki járt már hasonló cipőben, kérem ossza meg velem a tapasztalatait! Köszönöm!