Keresztapám mindent kérdezés nélkül megvesz nekem, ezért nem igazán tudok érvényesülni az életben. Hogyan "állítsam le"?

Na szóval a következő a helyzet. Van egy dúsgazdag keresztapám, akinek én vagyok a kicsi fiacskája, mivel nincs gyermeke, de még felesége sem. Rajtam éli ki apai "vágyait". Nemrég lettem 18 éves, de egyszerűen nem bírok saját magam érvényesülni, mert mindent szó szerint a seggem alá tol. Most hogy elballagtam a középiskolából, egy 9 milliós Mazda 6-ot kaptam, csak egy kis ajándék az élethez.. Majdnem elsüllyedtem szégyenemben, a többi ballagó órát, telefont, meg ilyesmiket kapott, nekem ott állt az iskola előtt egy szalaggal átkötött prémiumautó. Kicsit sem égett a pofám. Ugye egy ilyet nem szabad visszautasítani, pedig simán visszaadtam volna a kulcsokat. Amúgy egy kis dobozkában voltak, én és a szüleim is azt hittük, hogy egy jó órát kapok, mivel arra már tényleg régóta vágyok. Haha, teljesült, a kesztyűtartóban várt egy Tissot óra, amit fél és egy milla között lőnék be. És sajnos nem csak ezek voltak. Nemrég csak úgy kaptam egy MacBook Pro-t, jól fog jönni alapon. A legdurvább húzása az volt, amikor a Corvin-negyedben egy lakást akart nekem vásárolni, arról szerencsére sikerült lebeszélni. Most az a legújabb téma, hogy akkor néz egyet nekem a Körúton, és annak akkor kifizeti a 80%-át, ha már nem hagyjuk, hogy megvegye. De ez már 10 éve tart, azóta halmoz el kisebb-nagyobb ajándékokkal. Az a lényeg, hogy egyszerűen nem bírok érvényesülni az életben, ha mindent megad. Szüleimmel egy kicsivel jobban élünk a középosztálynál, ők is mindent megadnak, persze nem ilyen volumenben, de nem panaszkodhatok. És sajnos már azt érzem hogy a szüleim is szomorúak, mert ők ennyi mindent nem tudnak nekem biztosítani. Lassan olyan érzésem támad, hogy a keresztapám úgy viselkedik, mintha kilóra meg akarna venni. Pl. apukámmal már nézegettük a használt autókat, hogy milyen jó buli lesz egyet közösen felújítani, és aztán lenne egy jó kocsim. De nem, mert kaptam egyet 9 millióért.. Inkább BKV-zok sokszor. Persze, tudom, egy hihetetlen szerencsés helyzetben vagyok, és inkább örülnék mint panaszkodnék, de egyszer szeretnék önállósulni, ami így nem fog menni. Sőt, már zavaró ez a sok ajándék. Ráadásul a nagy részét csak úgy, hasraütésre kaptam, semmilyen ünnep alkalmából. Már szeretném leállítani, mert idegesítő ez a sok dolog, de nem érti meg, hogy ez nekem már nem jó.:( Megbántani pedig nem szeretném, mert szép szóval már nem igen lehet hatni rá. Kérlek segítsetek, mit mondjak neki?