Természetes dolog ha anyósom beleeszik/megeszi az amit anyukám a gyereknek és nekünk hozott, kérdezés nélkül?

Nem mondanám. Inkább önző, bunkó dolog.

Attól függ. Ha pl. együtt laktok anyósoddal és egy a háztartás és mondjuk anyukád hozott egy tálca sütit, kis szeletekre vágva és anyós eszik belőle egyet kérdezés nélkül azt gondolom természetes. De ha mondjuk nem együtt laktok, anyukád egyik nap visz pörköltet, és anyós másnap megy hozzátok látogatóba, és csak úgy benyúl a hűtőbe és elkezd enni, na az annyira nem természetes szerintem.

Nálunk pont fordítva van. Anyukámmal lakunk együtt, de ha anyós küld sütit, akkor tukmálni kell, hogy egye. Ha veszek valamit, pl. legutóbb felvágottal volt így, mondom, egyen belőle, hát az Istennek se. Aztán mikor szólok megint, hogy anyu, nem fog elfogyni, és meg fog romlani, egyél, hát akkor se, hogy az a mienk... És mi a vége? Adom a kutyának, macskának, mert megromlott. Szegényt jól le is csesztem, hogy ha azt mondom, egyen belőle, akkor egyen, mert így az állatokat etetem. De ez a jobbik véglet. És nem természetes. Szerintem látványosan rakd el, hogy akkor ez a gyerekeké... Szar egy helyzet, megértelek.

Ismét 12-32 vagyok. És ha pl. anyukád odaadja a gyümit, vayg süteményt, és azt mondod neki, hogy köszi anyu, a gyerekek nagyon szeretik, vagy ha anyós nincs ott, úgy meséled, hogy anyu hozott a gyerekeknek almát, de jó, csinálok nekik gyüm.leves, de mama vegyen egyet nyugodtan, kóstolja meg? Vagy a süteménynél: nézze mama, milyen finomat csinált anyu, jöjjön, kóstolja meg, a gyerekek nagyon szeretik, de én már nem is eszem többet, hogy maradjon nekik... Szóval valamilyen indirekt módon rávezetni, hogy nem sajnálja az ember tőle, de az nem csak neki van. Elhiszem, hogy nehéz helyzet, és a vita, veszekedés sem jó.

Nekem természetes, hogy ami itthon van az mindenkié, eszembe sem jutna rászólni valakire, amiért vett belőle..