Szerintetek is "égbe kiáltó bűnt" követtünk el?

A történet még januárban kezdődött. Akkor házasodtunk össze a most már férjemmel. Kis esküvő, két tanú, mert mi így akartuk. Na azóta a rokonság megőrült. Szegény szüleim hallgatják főleg, hogy "hogyan képzeltük mi ezt", meg " hogy lehet őket semmibe venni"... stb. Nem is sorolom. A lényeg: ma beállított hozzánk a nagynéném és az unokahúgom. Jövetelük célja, hogy közöljék: tekintsük semmisnek a májusra az unokahúgom május végére szóló esküvői meghívóját. Mert ha mi így viselkedtünk, nem érdemlünk mást. Erre a férjem közölte, hogy ok, nincs gond. Na ezen felhúzták magukat, iszonyatos patáliát kezdtek rendezni. párom, még mindig nyugodt hangon közölte, hogy viszont mi szeretnénk visszakapni most azt az összeget, amit még fél éve, pont az esküvőre kért kölcsön az unokahúgom. Erre a reakciót már nem is írom le. Minden voltunk, csak rendes ember nem. A nagynéném visítva mondta, hogy holnap megkapjuk a pénzt. Biztosan csak irigyek vagyunk, hogy Évikének bezzeg tisztességes esküvőt szánnak. erre én, hogy a mi esküvőnk azért volt olyan, amilyen, mert mi így akartuk. És ha ők ezt nem képesek elfogadni, akkor ne akarjanak " tisztességes esküvőt" a mi vagy éppen a szüleim pénzéből rendezni. Tőlük is kértek ugyanis, elég sokat. Most sem tudok napi rendre térni a dolog felett. Másnak is ilyen h.lye a rokonsága, vagy csak minket vert meg ilyennel a sors? Ti mit tettek volna a helyünkben?