Ebben a helyzetben tényleg kéne anyagilag támogatnom a bátyámékat?

Nem kötelességed, a szüleidnek sem feladata eltartani, ha életképtelen. A gyerekek miatt, ha lenne pár millió tartalékom és ebből nem fájna az a 600 ezer hiány, akkor adnék neki lepapírozva, hogy egy éven belül megadja, különben jogi úton követeled.

A te anyagi helyzeted azért olyan, amilyen, mert képes voltál megteremteni és nem azzal a céllal, hogy eltartod a bátyád.

Én segítenék, de megmondanám mindenkinek, hogy első és utolsó alkalom, mivel így a fejedhez vágták, ezért ezután valóban "ülni fogsz a millióidon".

Bennem az a kérdés fogalmazódott meg, hogy ha nem csak a kauciót, de még az 1. havi lakbért sem tudja a tesód kifizetni, akkor hogyan tervez a további, havi, rendszeres költségekkel? Főként ha mások felé is tele van tartozással.

Adni csak úgy adnék pénzt, ha rögtön elkönyvelném magamban, hogy ezt az összeget nem baj, ha sosem látom viszont.

A család véleményéről meg annyit: gondolod, hogy nem téged szapulnának akkor is, ha a bátyád nem tudná visszafizetni időre és te kérnéd tőle? De bizony, akkor is te lennél a szemükben a fukar kutya.

Én így, hogy másoknak is tartozik nem adnék egy forintot se. Majd mindig fogja valamire, hogy miért nemtudja megadni és állandó lesz az a kifogásnak, hogy elkell tartania a gyerekeket.

Én is adtam egyszer a tesómnak csak ott annyival volt másabb, hogy a barátnője vele él, de sose dolgozott semmit. Akkor volt 2 gyerek, azóta már 3 van. Soha nem látom vissza a pénzem. Anyám még kb neki adott igazat, hogy gyerekeket kell eltartania. Nekem akkor még nem volt.

5. Szerintem meg azé a felelősség, akié a gyerek. Nem úgy kell gyereket vállalni, hogy majd csak lesz a közelben egy fejőstehén, aki megoldja a problémát.

A szülők pedig ne a testvérre haragudjanak, hanem segítsenek ők.