Az unokatesóm azt kérdezte bejön-e nekem és kellemetlen helyzetbe hozott a család előtt. Mit tennétek?

Kicsi korunkban találkoztunk sokszor, aztán hosszabb időre megszakadt a kapcsolat és most jöttünk újra össze. Idő közben már felnőttünk, ő lány én pedig fiú vagyok. Összegyűltünk családi vacsorára, közben beszélgettünk és feltette a kérdést az egész család előtt, hogy bejön-e nekem, mint lány. Na most a család az ő szüleiből, az én szüleimből és a nővéremből áll. Hirtelen nem is tudtam hova tenni az egészet, mindenki meglepődött és teljes csend lett. Én kérdeztem is, hogy ez most milyen kérdés, hát unokatestvérek vagyunk, hagyjuk már. Aztán azt vettem észre, hogy a többiek is a kezdeti meglepődés után váltottak és kíváncsiak lettek mit válaszolok. Gondoltam, hogy hagyom az egészet, de úgy éreztem meg tudom válaszolni diplomatikusan, teljesen normális keretek között.

Először mondtam is, hogy ez a kérdés egy zsákutca akármit is válaszolok. Ha azt mondom nem, akkor megsértődhet esetleg, hogy nem tartom "jó csajnak", ami mellesleg hazugság is lenne. Ha pedig azt mondom igen, akkor meg milyen már az ha az unokatestvéremre ezt mondom. Ezt így vázoltam is nekik, majd mondtam, hogy egy egyébként nagyon szép lány, szép arca van, fit nőies alakja, de nyilván unokatestvérek vagyunk, szóval ez ennyi. Nem mellesleg a volt barátnőmre is hasonlít, olyan lánytípusba is tartozik, de ezt már nem említettem, hiszen ez alapján tudhatják milyen lánytípus jön be. Annyit tettem még hozzá, hogy az meg tök természetes dolog, hogy családtagunkat, szüleimet vagy éppen nővéremet is meg szoktam dicsérni, hogy de jól néznek ki, stb. Na de ez után pont a nővérem bökte oda, hogy ne kerüljem meg a kérdést, bejön vagy sem? Erre se szólt senki semmit, végül elmondtam még, hogy ha nem tudnám, hogy unokatesók vagyunk és csak úgy találkozunk, akkor igen bejönne, mert egy tök szép lány. De hát most ez egy tény és én teljes mértékben tiszteletben is tartom a rokoni kapcsolatunkat, a családot is és magamtól meg sem fordulna semmi a fejemben, nincs is olyan érzésem felé. Aztán abba is maradt a téma.

Hát nem mondom, hogy ezek rendkívül kellemetlen pillanatok voltak, azóta pedig nem is nagyon beszéltem unokatesómmal, de amit beszéltem is fura volt. Mellette még a szüleivel is másabb érzés volt utána beszélni. Nővéremmel mindig csipkedjük egymást, szóval tőle nem volt furcsa, de azért lecsesztem utána. Szüleim pedig tudták, hogy én jól tudom kezelni ezeket a helyzeteket és amúgy is felnőtt vagyok, szóval meg kellett oldjam ezért se szóltak bele. De azt viszont utána ők is mondták, hogy nem értették az egész kérdést, pláne azt, hogy az ő szülei nem szóltak közbe.

Muszáj volt leírjam ezt, mert azóta ez jár a fejemben aztán nem bírok aludni, talán segít, hogy ide kifejtem. Mindenesetre érdekes és olyan furcsa az egész, még soha nem történt ilyen.

Ti mit gondoltok, nektek is fura egy ilyen szituáció? Vagy csak nekem furcsa és kellemetlen? Illetve ti mit tennétek ilyen helyzetben, hogyan viszonyulnátok hozzá a továbbiakban?