Család "lúzerjei"! Ti hogyan kezelitek ezt a kellemetlen állapotot?

A lúzerség nézőpont kérdése. De amúgy én inkább azt vettem észre, hogy a sikeresebb családtagok szokták felvenni a lenéző, sznob viselkedést, és egy idő után már kb be kell jelentkezni hozzájuk, ha akarsz valamit kérdezni.

Ettől még a másik nem lesz lúzer.

Háát, én magam úgy érzem, hogy teljesen rendben vagyok - a családom ettől függetlenül lúzernek és kudarcnak lát. Így releváns a válaszom? :D

Tartjuk a kapcsolatot, de nem mulasztanak el egy alkalmat se, hogy becsmérlő megjegyzéseket tegyenek (a munkámra, a családi életemre, a lakhelyemre, a testalkatomra, épp mikor melyiket van kedvük szidni). Ezeket igyekszem elengedni a fülem mellett, néha visszaszólok vagy megkérem őket hogy hagyjanak már békén, akkor dühösek rám pár napig, majd minden kezdődik újra.

Elég fárasztó őszintén szólva.

Próbálnak segíteni, sajnos!

Pl hogy ők majd összehoznak nekem randit stb...

Nagyon kellemetlen, le kel állítani őket...

Mi az, hogy selejtes gyerek? Attól még, mert egy gyereknek van valami betegsége még nem lesz "selejtes", selejtes az,aki így gondolkodik!

Engem egyébként javarészt a családom készített ki, most meg fizetnek nekem. Zokszó nélkül elfogadom, hiszen előtte, mikor ki voltam nekik szolgáltatva próbáltam nekik jelezni, hogy nem jó, ahogy bánnak velem.

#6

Sokakat a saját családja selejtesnek gondol ezek miatt, nem a kérdező gondolja annak...

#9

Én írtam a #2-es választ, lsd. ott.