Család "lúzerjei"! Ti hogyan kezelitek ezt a kellemetlen állapotot?

#11

Máskor érdemes megszólítanod a kommented elején, hogy kinek írod. :D

Én sem tartom magam lúzernek, de a tág család egy része annak tart engem. Szerintem mindenem megvan, ami kell: van egy munkám, amit szeretek, jó házasságom, két szép gyerekem, szóval minden oké.

A családnak viszont van egy olyan része, amelyik valamiért lenéz. Állandó jelzőm a "szegény kicsi Ágika", akinek "semmi nem jön össze." Igen, vannak küzdelmeim az életben, mint mindenki másnak, de ezek közül egyik sem legyőzhetetlen, és eddig még mindegyikkel meg is birkóztam. Meg vannak olyan dolgok, amiket nem is tartok gondnak, például, hogy panelban élünk. Nagynéném egyszer jött el hozzánk, és utána hosszasan részletezte anyámnak, mennyire sajnálja "szegény kicsi Ágikát", és "a sírás fojtogatta", amikor látta, milyen körülmények között vagyunk "kénytelenek élni". Teljesen normálisan élünk, mint családok ezrei, de szerintük ha nincs kertünk, vége a világnak.

Hogy hogy kezelem? Igyekszem kerülni őket. Nem azért, mert rombolják az önbizalmamat, azt nem, de eléggé fárasztó.

Nehezen. Van egy noverem o a csalad kedvence, ferjezett, 20 eve uo. dolgozik, van 2 zseni gyereke, mintaelet stb. En bar nos vagyok, de mivel meddő vagyok gyerekem nem lehet, ezert1 le vagyok nezve. A munka vilagaban nem talalom a helyem, fel evente uj munkahelyem, ezert is meg vagyok szolva folyamatosan, mert nalunk az egesz csalad olyan h egy helyen lehuztak 40 evet. Van egy sulyos mentalis betegsegem 10 eve, ők ezt is elbagatelizalljak annyival, hogy szedd mar ossze magad. Ferfias, szerelos, mindent megjavitos dolgokhoz nem ertek, ezert is allandoan megszolnak. 40 eves vagyok, de ugy kezelnek mint egy gyereket.

Amigy le*zarom, ilyenek, elfogadom oket ilyennek es kesz. Csak annyi kontaktom van a csaladdal amennyi muszaj.

#18

Sajnos nagyon sokan gondolkoznak így a saját gyerekükről.

Nálunk mindenkinek családja, komoly párkapcsolata van, háza, lakása, kocsija, mindene... Én albérletben lakom, párkapcsolatom nincs / bár így legalább nem tudják, hogy leszbikus vagyok. (Így aztán persze unoka / dédunoka se lesz...) Csomószor voltam munkanélkülin, mert elvesztettem az állásaimat, utána meg alig találtam újakat. Emiatt persze lenéznek, pedig közülük is vannak, akiket gyakorlatilag csak eltart valaki.

Én inkább nem is tartom velük a kapcsolatot. Régen folyton kérdezősködtek, megjegyzéseket tettek, nekem erre nincs szükségem.