Igaza van a férjemnek és továbbra is nekünk kellene vendégül látni őket?

Persze, hívják át aminek 100%- ban az a vége, hogy a NŐ süt-főz, takarít, vásárol, etc, mert a pasika egy üdítőt nem képes az asztalra tenni.

EZÉRT nem akarja a kérdező sem, hogy odamenjenek.

Ennyi a nagy titok, és ha a kérdező majd szrik az egészbe, akkor meg azért lesz ő a rugalmatlan hisztis pitsa.

Egyetértek azzal, aki írta, hogy az az igazán szomorú, hogy ti ezt nem tudjátok egymással megbeszélni.

Téged mi zavar? Ha a férjed sütne-főzne-rendelne és nem te, akkor belemennél? Akkor ezt mondd el a férjednek!

Vagy egyszerűen bosszant, hogy ők miért nem hívnak meg magukhoz? Mekkora a lakásuk, melyikőtöknek hány és mekkora gyereke van? Lehet, hogy ott nehezen férnétek el, lehet, hogy a ti gyerekeitektől tartanak, hogy szétszednék a lakást (és valljuk be, sok mai gyereknél jogos ez a félelem, ami a szüleiket minősíti).

Jó lenne, ha a sógornődékkel is őszintén meg tudnátok ezt beszélni, hogy ti ezt nem értitek, ők meg lehet, hogy reális okot tudnának mondani rá. Csak ehhez az kell, hogy mindkét fél őszinte legyen és ne sértődjön meg, ha pl. a szemébe mondják, hogy a gyerekétől féltik a lakásukat.

Mellesleg a találkozáshoz, beszélgetéshez nem kell ebéd. Mi lenne, ha du. 4 órára hívnátok őket? Valamit nyilván akkor is kell készülni, de mégsem egy ebéddel kell várni őket.

Szóval a kategorikus "NEM" helyett ezerfelé lehetne keresni a kompromisszumot.

Én pl évek óta nem vagyok hajlandó főzni, mikor az anyósomék jönnek, mert eleget hallgattam, hogy ezt meg azt úgy KELL, meg nem úgy KELL... Mert ő egyféleképpen tudja és akkor csakis úgy lehet jó... Érdekes, hogy mindenki másnak ízlik, csak neki nem soha semmi... Szóval mi ilyenkor rendelünk, abba is beleköt, de nem rohadok fél napot a konyhában.

Aki meg azt írta, hogy számolgatja e azt is, a saját rokonság mennyit megy, azért vegyük már figyelembe, hogy a férj úgy hív vendéget, hogy a feleségének csinál plusz feladatot, de ne is szóljon a feleség, mert jaj utálja a rokonokat, de ha a feleség áthívja a saját rokonait, akkor tudja, hogy ő vállalta be és nem másnak okoz extra feladatot.

Én imádok főzni, de anyukámon, húgomon és a felnőtt lányomon kívül nem hívok senki mást itt kajálásra. Ez van, férjem szerencsére semmiben nem cseszeget, és neki sem hiányzik a pereputtya, nem is tartanak kapcsolatot, max karácsonykor egy sms velük és annyi.

A kérdezőre visszatérve, engem nem kicsit irritálna az, hogy nem kölcsönös a dolog a férj tesójáékkal. Nem azt mondom, hogy számolgatnám, de azért az, hogy háromnegyed éven belül már négyszer voltak náluk a férj tesójáék, de ők egyszer sem, azért ez szembetűnő, engem nagyon zavarna. Én be sem vezettem volna ezt a vendégségbe hívogatást velük. Oké, egyszer meghívjuk őket, de utána nincs több meghívás, míg nem viszonozzák. Hülyének ne nézzen senki.

(És még mielőtt az ügyeletes troll jönne az én "pereputtyommal", elmondanám, hogy a húgomnál hetekig nyaraltam külföldön, az anyám amikor megyünk hozzá, terített asztallal vár mindig, meleg étellel és sütivel, lányomék pedig étterembe szoktak hívni (kicsi garzonban laknak). Szóval akikkel kölcsönös, azokkal nekem is kölcsönös.

"Nem akarsz egyoldalúan vendégül látni senkit. Illik viszonozni."

Ezzel azért nem értek egyet, mert ahol az ILLIK megjelenik, az nem őszinte kapcsolat.

Ez a "neked ugyanazt kell tenned értem, amit én teszek érted" olyan, mint mikor kiskoromban a tesómmal vonalzóval mértük, hogy egyforma legyen a kóla a poharunkban.

A kérdező azt írta, hogy "Az én dolgom lett volna kiszolgálni őket stb. Ami nekem nem okoz problémát, de hogy állandóan csak én azt már nem."

Azt vallom, hogy vagy teszek ingyen szívességet, vagy nem. Amit teszek, az szívből jön, de nem mindenkinek jön ugyanaz szívből. Ha valaki a családban szeret főzni, szereti nézni, ahogy az emberek eszik, amit főzött, az teljesen más, mintha megcsinálom, mert ő is megcsinálta, és ILLIK visszaadni, de ő élvezte az egészet, én meg nem.

A szeretetnyelv itt is játszik.

#48

"Ezzel azért nem értek egyet, mert ahol az ILLIK megjelenik, az nem őszinte kapcsolat."

Szerinten meg épp ellenkezőleg, ahol mindig csak az egyik ad és ad, a másik meg elfogdja, de nem viszonozza, az a nem őszinte kapcsolat, amikor fel sem merül, hogy illik viszonozni.

Ezért kérdeztem, hogy ""Csak" a vendéglátásban nincs adok-kapok egyensúly vagy másban sem viszonozzák?"

Nekem nem lenne képem 4x elmenni vendégségbe, ha én ezt semmilyen formában nem viszonoznám. És most konkrétan ott tartunk, hogy a kérdezőt a férje haborgatja, miért nem akarja megint vendégül látni őket. Ezt akarhogy is nézem nem egészséges kapcsolódás, nem kölcsönös.

"Ez a "neked ugyanazt kell tenned értem, amit én teszek érted"

Valamilyen formában illik viszonozni a törődést, nem csak elvenni. Kölcsönösségen alapuló kapcsolat az egészséges. A kérdezőben jogos az ellenszenv a helyzet iránt, a férje nem látja vilagosan a helyzetet.