Mit tennél, ha kiderülne, hogy van egy eltitkolt testvéred?

Ez egy érdekes, gondolatébresztő kérdés. Ha kiderülne, hogy van egy eltitkolt testvérem, valószínűleg vegyes érzéseim lennének: meglepődés, kíváncsiság, talán egy kis bizonytalanság is. Először igyekeznék megérteni, miért maradt titokban ez az információ—lehetnek bonyolult családi okok a háttérben.

Valószínűleg szeretnék beszélni vele, hogy megismerjem, függetlenül attól, hogy a családi múlt milyen. Fontos lenne számomra, hogy nyitottan álljak hozzá, hiszen sem ő, sem én nem tehetünk a titok körülményeiről. Ugyanakkor időt adnék magamnak feldolgozni az érzelmi részét is.

Te mit gondolsz? Hogyan reagálnál egy ilyen helyzetben?

Nem lepne meg annyira.

Igazából egy vitát hallottam a szüleim között évekkel ezelőtt, ami arra utalt, hogy apám félrelépett a bátyja feleségével, és ebből gyerek lett. (A szülei tavalyig együtt voltak, apám meghalt decemberben)

Szóval beigazolódna a gyanú.

De semmit nem tennék.

Nem olyan romantikus, mint ahogy az emberek elképzelik, persze egyénfüggő.

Nekem kiderült, hogy van "eltitkolt" közeli rokonom, de mivel nem volt része az életemnek 30-40 évig, nem éreztem ellenállhatatlan vágyat, hogy azzá tegyem.

Sok álmatlan éjszakát jelent.

40 évesen ismertem meg a féltestvétemet. Azóta jó viszony van közöttünk. De nem értjük és nagy traumát omoz: miért titkolták

Én valószínűkeg első körben lesokkolódnék, de utána örülnék, mert mindig szerettem volna tesót. Igyekeznék megismerni és jó viszonyt kialakítani, feltéve, ha erre ő is hajlandó.

Nyilván ha elutasító, vagy összeférhetetlen, unszimpatikus személyiség, akkor nem erőltetném, de elsőnek a "lehetőséget" látnám benne, nem a kellemetlenséget.