Hogyan dolgoztátok fel, amikor meghalt az a családtagotok, aki valamilyen módon bántalmazott titeket gyerek/fiatalkorotokban és megnyomorította a családot?

Én is elmennék a temetésre a helyedben.

Ezzel pont le tudnád zárni a magad részéről a dolgokat. Hogy ő már ott van, sosem fog többé bántani.

5. vagyok, most tudtam visszanézni. Csak szeretném megköszönni itt mindenkinek, hogy ilyen szépen, emberien megértettétek amit írtam.

Kérdező, neked csak annyit tudnék tanácsolni, valóban menj el szakemberhez, én nem szakember vagyok hanem érintett, ezért fél oldalban le tudnám vezetni a nálatok működő családi dinamikát, és jó szándékból nem teszem. Azt a szakember tudja, mekkora terhet szabad egyszerre a nyakadba rakni, azt látom, hogy a felszínt már karcolgatod, de az alja még nagyon mélyen van. Ja, szüleid korosztálya vagyok, ma már tudom, családomban irányváltó. Sokkal előbb lettem az mint hogy hírét hallottam volna, hogy egyáltalán létezik ilyen. Ebből tudom, hogy tökegyedül is megoldható, de sokkal-sokkal göröngyösebb. Azt meg ne hidd, hogy senki sem ismeri a teljes életedet, itt elég a dinamikát ismerni, az pedig három mondatból lejön. Majd utólag rájössz, hogy a családtagjaidat is csak sablon szerint véded, anélkül, hogy tudnál róla. Az útnak az izgalmas részére koncentrálj, akkor nem fáj annyira. Vedd úgy mint egy nyomozást.

Egyik oldalról nem mennék el. Akinek ez nem tetszik, az benyalhat. Nagymamámnak is megmondanám, hogy részvétem, de engem ne várjanak.

Vagy maximum elmennék a temetése, megállnék valahol a hátsó sorban, aztán meg lépnék le.

"Na végre". Kb ennyi volt.

A temetésére csak azért mentem el, hogy az életben maradt amúgy töknormális hozzátartozóját támogassam, de azóta sem voltam a sírnál. Minek?

Nekem alkoholista apám keserítette meg a gyermekkoromat. Ahogy egy előttem komentelő is írta, szabályosan gyűlöltem és a halálát kívántam. Tini koromra szüleim elváltak és ugyan szerény körülmények között de szeretetben élhettem az életemet. Nem tartottam a kapcsolatot apámmal és a rokonság apai részről is idővel rájött hogy milyen ember is ő. Amikor meghalt én elmentem a temetésére de én is csak illendőségből (a rokonság tartott tőle hogy nem megyek el). Viszont én azóta sem jártam a sírjánál. Nem éreztem semmit a halálakor, sem szomorú nem voltam sem öröm nem járt át. Az örökségemről is lemondtam, még csak egy kis emlékre sem tartottam igényt.

Szerintem menj el a temetésre már csak a családi béke kedvvért is aztán felejtsd el ezt a nagybácsit. Nem fognak megváltozni az emlékeid és az érzéseid az irányába és nem is kell hogy megváltozzanak hisz a szart ha behintjük cukorral attól még ugyanaz marad.