Akik az apa által bántalmazott anya mellett nőttek fel, azoknak milyen lett a kapcsolatuk az anyjukkal?

Nagyon jó, a világon mindennél jobban szeretjük egymást. Felnézek rá azért amit végigcsinált és amilyen körülmények között felnevelt, harcolt értem a végsőkig. Ő a legnagyobb támaszom az életben és én is az szeretnék lenni az ő számára.

Az "apának" csúfolt nyomorék állatot offoltam egy életre. A bíróságon 100%-osan ellene tanúskodtam, akkor voltam 16, most vagyok 27, de azóta egy szót nem váltottam vele és nem is akarom látni soha többé az életben az undorító pofáját.

Anya hála az Istennek révbe ért azóta, miután otthagytuk a retek állatját pár hónapig egy rokonnál laktunk, aztán találtunk egy kis albérletet. Keményen dolgozott naphosszat, hogy eltartson és iskolába járasson. Lediplomáztam, jól fizető állást találtam. Anya újra házasodott, a férje nagyon kedves és jól kijövök vele. Bár nem élünk együtt, de jól működő mozaikcsalád vagyunk. Hamarosan érkezik az első unoka, nagy boldogság lesz majd anyával együtt játszani vele, szeretgetni. Nagyon jó nagymamája lesz a kicsimnek.(Azt lehet hogy majd elmondjuk neki ha nagyobb lesz, hogy anya férje nem a vérszerinti nagypapája, de többet nem mondunk neki. Ha netán mégis feltűnik a nyomorék bántalmazó, aki tönkre tette a gyerekkorom, a kicsim csak annyit fog tudni, hogy ez egy legalja gonosz ember, akitől félni kell, és ha esetleg leszólitja vagy megvárja az iskola előtt stb.akkor azonnal szaladjon el és kérjen segítséget egy felnőttől).

Azokban az időkben mikor csak szenvedés volt az életünk sokszor az adott erőt ilyen boldog jövőbeli pillanatokra, úgyhogy ez tényleg csoda hogy kisbabám lesz🥰

Anyával a közös kedvenc dalunk pedig :Christina Aguilera:Oh, Mother. Mert ez rólunk szól.

27/N

Mert bromi nehéz kilépni egy bántalmazó kapcsolatból, gyerekkel meg pláne.

Okoskodni igazán könnyű, csakhogy az nem úgy megy, hogy ma csomagolok és leléptem - egyedül IGEN!, de

1. a gyereket nem vihetem el, mert a kedves apuci feljelent a rendőrségen

2. a gyereket nem vihetem a bizonytalanságba

Lehet, hogy vernek, lehet, hogy a gyereknek is kva szr, de legalább nem éhesen kell léteznie, hogyha pl. a család is elfordult az anyától (márpedig legtöbbször a bántalmazó leépíti a barátokat, elszigeteli az áldozatot).

Más: lelépek, remek, van, aki befogad, szuper. És amikor megjelenik az agresszor, mikor épp egyedül vagyok otthon? Meg is öl, ha olyan habitus.

Nekem nagyon jó lett a kapcsolatom anyukámmal.

Válás után sokkal jobb lett az életünk. Én büszke vagyok rá, hogy egyedül, mindenféle segítség nélkül felnevelt. És nagyon örülök és büszke vagyok rá, hogy elvált és nem maradt örökre benne egy ilyen kapcsolatban, mert egyébként rengetegen nem mernek/tudnak elválni.

Nálunk én mentettem ki úgymond ebből anyukámat, szóval nagyon jó a kapcsolatunk. Végig csak egymásra számíthattunk. Én nem féltem apámtól, szemrebbenés nélkül jelentettem fel és intéztem a teljes jogi procedúrát, hogy kizárjuk a lakásból és ne jöjjön a közelünkbe. Anyukámnak nem lett volna ereje. Volt, mikor haragudtam rá, hogy kitett ennek és nem állt ki magáért, de utólag már nincs bennem ilyesmi, mióta kiszabadult, nagyon boldog és hálás az egészért

Apámat viszont legszívesebben leköpném, ha tudnám, hogy egyáltalán él-e, de ez már nem tartozik ide. :D

Miért az anyáról beszélsz? Őt csak sajnálom a lelki és testi fájdalmak miatt

Az állat “apámtól” meg hányok… ennyi a történet