Tényleg kötelességem lenne megbocsátanom a nagynénémnek több év után, csak mert rokon?

A kérdező és a válaszolók többsége ugyanaz a generáció. Nagyjából az első olyan generáció, akik már úgy nőttek fel, hogy a szülők azt éreztették velük, ők a legfontosabbak a családban, teljeskörű kiszolgálást kaptak, az ő igényeikhez alkalmazkodott mindenki, ők voltak a központ, a kis világuk közepe, minden és mindenki értük volt.

Kvételek persze vannak, de ez volt az általános, a leginkább jellemző.

Azóta ezek a gyerekek felnőttek, de ugyanazt várják el, amit megszoktak gyerekkorukban: hogy továbbra is minden az ő igényeik szerint legyen. Alkalmazkodásról szó sem lehet. Aki erre nem hajlandó, azzal megszakítják a kapcsolatot. Ha valaki figyelmezteti őket, hogy most már felnőttek, a felnőtt lét pedig sokszor korlátokkal, kötelességekkel, alkalmazkodással, lemondással jár, az megkapja tőlük, hogy boomer.

Igen, mindenki boomer, aki nem hajlandó egyetérteni a nárcisztikus attitűdjeikkel.

Talán a nagynéni jobban is kár, ha nem tartják a kapcsolatot. Úgyis csak folyamatosan nyelne, ha nem akarná, hogy a kedves unokaöccs újra bedobja a haragszomrád hisztit. Nem lehet mit kezdeni egy olyan emberrel, aki bármikor egy kis aproság miatt is ugy dönthet, hogy évekig nem beszél valakivel. Az ilyen emberrel beszélgetni sem lehet, mert folyton arra kellene figyelni, hogy jaj, csak nehogy megint megint megharagudjon amiatt, amit mondani találtam neki.

És ezzel be is fejezem, a kérdező nem is gondolta komolyan a kérdését, ő teljesen biztos a maga igazában, és csak egyetértést várt. A többségtől meg is kapta, a többiek meg el vannak intézve azzal, hogy boomerek.

72 Te nem boomer vagy, csak szimplán begyepesedett. Pont ő írta, hogy az incidens után próbált lépni, hogy megbeszéljék, de azt a nagynéni nem akarta. Akkor mégis mi a fenéért kéne a kérdezőnek bármit tenni, hogyha igazából a nagynéni duzzogott be éveken át és most jött rá arra, hogy hülye volt? A leírtak alapján egy tipikus kotnyeles, mindenkiben a hibát kereső nagynéniről lehet szó.

Gondolom, kedves 72-es, azért írsz ilyeneket, mert még akkor szocializálódtál, amikor az volt a menő, hogy az idősebbnek mindig igaza van és mindig jár nekik a tisztelet. Felvilágosítalak: a kor nem érdem, csak egy állapot. Azzal, mert valaki idősebb a másiknál még semmi olyat nem tett, ami miatt fel kéne rá nézni. Azért tenni kell. Az írásaidból meg lerí a nárcizmus és a (de)generációdban megtalálható pökhendiség. Elárulom: nem ti sz@rtátok a spanyol viaszt!

A kérdezőt maximálisan megértem, ha ilyen családtagokkal nem szeretné tartani a kapcsolatot, mert ezek az emberek nem adnak, csak elvesznek. Évekre eltűnik, durcizik, aztán békülgetne? Nem érzitek, hogy ennek kicsit olyan kihasználás szaga van?