Miért nem akarja a férjem, hogy találkozzak a szüleimmel?
A férjemmel egy éve vagyunk házasok és van egy fél éves kisfiunk. Három éve vagyunk együtt. A házasság előtt én a szüleimmel laktam, csak a lagzi után költöztem hozzájuk (férjem, anyós, após). Tudni kell azt a férjemről, hogy eléggé kemény fejű tud lenni, de idáig szerencsére jól együtt tudtunk működni és nem voltak komolyabb vitáink sem.
A pici megszületése után viszont teljesen el akar tiltani a szüleimtől. Azt sem akarja, hogy elmenjünk hozzájuk és ők se jöjjenek ide . Maximum akkor ha valami ünnep van, esetleg születésnap.
Már számtalanszor próbáltam ezt vele szépen, csúnyábban is átbeszélni de semmi eredmény. Besértődik és nem szólunk egymáshoz napokig. Még annyit tudni kell, hogy semmin nem vesztek össze. Ha kérdezem is tőle, hogy mi baja velük nem tud rá normális magyarázatot adni.
Akinek volt/ van hasonló jellegű problémája mit tanácsol, hogyan lehetne ezt megoldani?
Természetesen én nem akarok elzárkózni a szüleimtől és a férjem akarata szerint működni de ez az állandó vitatkozás is már nagyon idegesítő.
Előre is köszönöm a válaszokat, javaslatokat.
"De ez a szüleimtől való eltiltás már nekem annyira bántó, hogy hiába jön kedveskedni is én rá sem figyelek. Csak akkor szólok neki ha nagyon muszáj. Tudom ez az én részemről is gyerekes de nem akarok szemet hunyi a dolgok felett."
Ez tényleg elég gyerekes részedről... Most mi az ábra? Menni akarsz a szüleidhez vagy nem? Ha menni akarsz, miért nem mész? Menjél és kész. Majd megbékél vele.
47-es: Hiába voltunk a baba születésekor is házasok és más volt akkor a lakcímünk, automatikusan az én (anya) lakcímemre adták ki a baba lakcímét.
Ha máshova szerettük volna, utólagosan kellett volna megváltoztatnunk.
A baba vezetéknevéről kellett nyilatkoznunk, én megtartottam a születési nevem, házasságkötéskor nyilatkoztunk, hogy a gyerekek a férjem nevét viselik majd, de anyakönyvezéskor újból nyilatkozni kellett (meggondolhattuk volna magunkat, az anyakönyvvezetőnél tett nyilatkozat nem kötelező érvényű)
"A baba lakcíme az anya állandó lakcíme lesz, amely a lakcímkártyán is szerepel. Nem számít, hogy más kérnek, vagy van más hivatalos tartózkodási hely. Később azonban ezt meg lehet változtatni."
Úgy nehezen tudom elképzelni a jelenetet, te mondod, hogy holnap átmegyünk Ödönkével anyuhoz, ő meg mondja hogy nem? Hát ki ő, hogy azt mondja, nem? Vagy őt is hívod, és ő nem akar menni, és így te se? Nem dolgozik ez az ember, hogy minden lépésedet ellenőrzi?
Ne érts félre, de milyen gyakorisággal akarsz a szüleidhez menni? Volt már itt olyan kérdés, ahol a férj érdeklődött afelől, hogy normális-e hogy a felesége minden hétvégén csütörtöktől vasárnapig az anyjánál van a gyerekkel, ő meg otthon egyedül. Azért van az a szint amikor már meg lehet érteni.
Én is megkérdezem, amit már más is, az ő szülei (nem a tieid) mit szólnak ehhez? Nem anyós kavar véletlenül?
57/ Szerintem még évek múltán is az ember képes megismerni a másiknak olyan oldalát amit eddig elképzelni sem tudott.
Abba teljesen igazad van, hogy a kommunikacioval gond van a részéről.
"Szerintem még évek múltán is az ember képes megismerni a másiknak olyan oldalát amit eddig elképzelni sem tudott.
Abba teljesen igazad van, hogy a kommunikacioval gond van a részéről."
Szerintem az az egyik legeslegfontosabb, aminek ki kell derülnie még az összeköltözés előtt, hogy mennyire fog menni a kommunikáció, mert ha az nem megy, akkor semmi se megy... De azért ne add fel. Viszont tényleg tedd azt, amit szeretnél: tartsd a kapcsolatot a szüleiddel, hordd hozzájuk a gyereket - ha a férjed nem akar veletek menni, akkor is!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!