Miért nem akarja a férjem, hogy találkozzak a szüleimmel?
A férjemmel egy éve vagyunk házasok és van egy fél éves kisfiunk. Három éve vagyunk együtt. A házasság előtt én a szüleimmel laktam, csak a lagzi után költöztem hozzájuk (férjem, anyós, após). Tudni kell azt a férjemről, hogy eléggé kemény fejű tud lenni, de idáig szerencsére jól együtt tudtunk működni és nem voltak komolyabb vitáink sem.
A pici megszületése után viszont teljesen el akar tiltani a szüleimtől. Azt sem akarja, hogy elmenjünk hozzájuk és ők se jöjjenek ide . Maximum akkor ha valami ünnep van, esetleg születésnap.
Már számtalanszor próbáltam ezt vele szépen, csúnyábban is átbeszélni de semmi eredmény. Besértődik és nem szólunk egymáshoz napokig. Még annyit tudni kell, hogy semmin nem vesztek össze. Ha kérdezem is tőle, hogy mi baja velük nem tud rá normális magyarázatot adni.
Akinek volt/ van hasonló jellegű problémája mit tanácsol, hogyan lehetne ezt megoldani?
Természetesen én nem akarok elzárkózni a szüleimtől és a férjem akarata szerint működni de ez az állandó vitatkozás is már nagyon idegesítő.
Előre is köszönöm a válaszokat, javaslatokat.
Mindenről tudnak és nem mondják, hogy hagyd ott? Hogy nekik bejött az együttélés, az a véletlen szerencse, elenyésző kisebbség.
De, brutális, csak nem akarod látni, mert nem bírsz a rossz döntésed tudatával szembesülni. Óriási tévedésben vagy, nem csak az a brutális, aki ver! Hanem az, aki utasítgat, érvényteleníti a véleményedet és kimenekül a vita elől!
Persze.
Mindenki úgy tervez lagzit és babát, hogy majd utána összeköltözik.
Egyre kevésbé sajnállak.
Kérdező, ne haragudj, de felelőtlen és naív vagy:
1. együttélés nélkül házasodni és gyerek, itt nem lehet semmilyen kifogás, hogy itt a munkahely, orvos, stb.
2.Anyósékhoz költözni
3. kevés bevétel, még albiba se tudtok elmenni
4. nem tudsz a pároddal kommunikálni, ő sose fog változni, nárcisztikus, tele sérelemmel, elfojtással. sose fog pszichológushoz menni
ne haragudj, de nektek nem kellett volna gyerek, se házasság. Először össze kellett volna költözni, megpróbálni helyezkedni, hogy több pénzetek legyen spórolni.
Nekem van ismerősöm, akiknél hasonlóan indult: kis korlátozás, ide-oda nem mehetsz, hiszti, duzzogás. Ebből lett a verés és évekig tartó kínlódás. Már elváltak, de a csávó még mindig terrorizálja őt és a gyerekeket is. Ő is homokba dugta a fejét, mint Te, az elején.
Hidd el: észre sem fogod venni és jön az első pofon. Azt elnézed, mert jaj jogos volt, stb. Meg fogod győzni magad, mert van gyerek, hitel, te bosszantottad fel, stb. Aztán már nem tudsz lépni.
105/ Nem mondják, mert arra tanítottak, hogy nem kell mindent máris feladni.
Rendben elfogadom a nézőpontodat és igen, ilyen oldalról is megközelíthető az, hogy brutális.
Minden esetre köszönöm a véleményt.
Mondom neki,hogy holnap eljön hozzám anyu. ( Ő munkába van egészen este 7ig). Ő máris rávágja, hogy mit találgatok hülyeségeket és, hogy nem kell neki idejönni. Aztán én elmondom, hogy de én szeretném ezért meg azért és nem érdekel te mit mondol akkor is elfog jönni. Ezen a ponton pedig bevágja a hisztit és nem szól.
Bocs, de ezek alapján nem tilt semmit, csak nem örül, hogy mész. Ennyi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!