Tényleg igazságtalanul csak a “jó részt” vesszük ki a dologból, és így inkább azt se tegyük?
Bocsánat ha hülye a kérdés, jobban nem tudtam megfogalmazni.
Nagy családi katyvasz, szereplők férjem, anyós, após, sógornőm, sógorom, unokahúgom, szóval sokan..:)
Férjem testvére, sógornőm oldaláról (technikailag) nagynéni lettem, férjem ugye nagybácsi, 4 éves az unokahúgunk. Mikor sógornő bejelentette a terhességet, ment egy kis matekozás, ki mit tud majd beletenni a közösbe így hogy baba van. Apósom állandó éjszakás, így ő pl nem nagyon tud segíteni felügyeletben, míg anyósom közel lakik hozzájuk és aránylag rugalmas is a munkaideje, így könnyebben tud hozni-vinni ha kell. Mi valóban nem vagyunk túlságosan hasznosak ilyen értelemben, igyekszünk sokat látogatni, vinni ajándékot a kicsinek, a szülőknek, akár télikabátot, kis hótaposót, babakocsit szívesen vettünk.
A helyzet az, hogy nekünk nincs gyerekünk és nem is lesz. Nem igazán tudunk mit kezdeni egy gyerekkel, főleg hosszabb távon, és a lakásunk sem alkalmas rá, hogy gyerek legyen benne (éles dolgok, sarkos bútorok, törékeny dolgok, konnektorok, ilyenek). Mondtam, hogy ha nagyobb lesz a kislány, szívesen viszem majd mindenfelé, állatkertbe, strandra, akárhová, de a nagyobb alatt legalább 10 évre gondoltam volna. Férjem ennyit sem, ha én bevállalom ő is ott van éppen, elvan, de ő nem fog aktívan pesztrálgatni ezt megmondta.
Jött a jó idő, sógornőéknek dolguk volt, anyósnak is, valaki kellett sos egy bő órára vigyázni a gyerekre. Pont ráértem, gondoltam oké próbáljuk meg, megpróbálom életben tartani valahogy..:) Jól sikerült a történet, az utca végi játszótérre mentünk le, s bár szénné égett az összes idegszálam, a leányka jól érezte magát, s valahol végülis én is. Sógornő hívott, hogy végeztek, mondtam, hogy elvagyunk, ha gondolja maradunk. Rám bízta. Valami elpattant a leányzónak nem sokra rá, istentelen hiszti volt, az addig értelmesen játszó gyermeknek semmi se volt jó, ordítás, elvették valamijét, földre feküdt, hisztizett. Jobb ötlet híján végül konkrétan felvettem, vállamon a táska, kezemben a vergődő gyermek, így vonuljunk végig az utcán haza. Nem kevés stresszben/pánikban voltam a végére, azt hittem, baj van, de mint kiderült “csak hiszti”.
Napokkal később aztán a vasárnapi családi ebédnél kibukott, hogy milyen aljas és számító vagyok, mert amikor a gyerek aranyosan elvan, akkor bezzeg “játszom a fejem” a parkban, bezzeg ha hisztizik egyből passzolom az anyjának, és ha csak annyit tudok a dologba beletenni, hogy játszok vele 1-2 órát amíg aranyos akkor inkább annyit se töltsek a gyermekkel mert ennek így nincs értelme. Férjem szerint ez is pont annyival több, mint amit tudunk / akarunk / kötelesek vagyunk beletenni, magának szülte, legközelebb majd hív szittert de akkor az ajándékokat se fogadja el, mert részünkről ez volt az “áldozat” része a dolognak.
Csúnya veszekedés lett, sógor nyilván a feleségének adott igazat, férjem szerintem nem is engem védett hanem a testvérébe állt bele nem kicsit, a szüleik szerint nyilván én látom rosszul, és különben is milyen nő az ilyen.
Szóval a hangulat puskaporos, jelenleg “el vagyunk tiltva” a kislánytól, de hamarosan születésnapja, ez így nem mehet a végtelenségig.
Tényleg inkább ne is legyünk az élete része, ha nem tudunk komolyabb áldozatot hozni, és csak a “jó része” érdekel? Nagyon emészt a dolog, nálunk mikor gyerek voltam sose voltak ilyen elvárások, ha valaki jött, örültem, ha nem, nem, így ez nekem új, és teljesen tanácstalan is vagyok
Mondjuk kizárólag azért puffogni a másikra mindenféle értelmes alap nélkül, mert az nem bírja a gyerekeket baromira nem egy kategória azzal, hogy valaki teljesen megalapozottan, többek között saját átélt tapasztalatai alapján nem kíván gyereket vállalni és nem is különösebben rajong értük…
Példa: azért nem szeretem a gyerekeket, mert idegesít a hisztijük, a bömbölésük, rengeteg pénzbe vannak, 20 évemet rá kell áldoznom az egyetlen életemből plusz épp elég napi szinten a boltban/buszon/utcán vergődni látni őket. Ezzel szemben te azért vélekedsz negatívan egy totál ismeretlenről, mert az nem kedvel valamit/valakit, amit/akit te igen. Logikus. Ja, mégsem.
"Mindenkinek joga van úgy érezni, ahogy!"
Ennek alapján annak is pont ugyanannyi joga van úgy érezni, ahogy, akinek jól esik azt olvasnia, hogy mennyi gyerekellenes ember van, meg annak, is, akinek rosszul esik olvasnia ugyanezt.
Mégis mintha most hirtelen mintha csak az lenne letámadva, akinek rosszul esik. De miért? Akkor mégsincs joga mindenkinek úgy érezni, ahogy?
Felőlem aztán abszolút úgy érez az 51, ahogy akar, meg más is, őszintén magasról teszek rá, ettől függetlenül a véleményem továbbra is az, hogy felettébb szánalmas és nevetséges úgy beszólni egy ilyet, hogy közben egy darab “gyerekellenes” komment sem hangzott el.
Plusz személy szerint fel nem foghatom mi a gond azzal, hogy nem mindenki rajong a kölkökért, de már meg sem kísérlem megérteni, értelmes indokot mondani úgy sem tud egyik se, csak ítélkezni a másik felett, mert mi az hogy nem kedveled kb a föld összes gyerekét.
Majd ŐK kitalálják, hogy akarnak-e látni a gyerek születésnapján.
Egyébként ilyen családhoz sem mennék.
Nálunk sem gyerekbiztos a lakás, mert miért kéne.
Ismerős gyerek jól telibe is fejelte az asztalt, úgyhogy mentek az ügyeletre - szóval, igen, azóta NEM hívunk gyerekes családokat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!